Abortusz-ellenesek, miért gondoljátok azt, hogy jobb egy gyereknek nyomorba születnie, mint inkább világra sem jönni?

Figyelt kérdés

Gyakran látom az abortusszal kapcsolatos kérdéseknél, ahogy egyesek vehemensen tiltakoznak az abortusz ellen, merthogy a pénzügyi helyzet nem kifogás, nyugodtan lehet szülni egy minimálbérre, munkanélkülire, 16 évesen családi támogatás nélkül a semmire, bele a nyomorba és nélkülözésbe - mindezt azokkal az érvekkel, hogy "lehet még máshogy" vagy "a szeretet fontosabb, mint a pénz", esetleg "a gyerek élete talán boldog lesz".

Ezek szép teóriák, de az esetek 90%-ában megbuknak, éppen azért van egy olyan érzésem, hogy tipikusan csak azok az emberek írnak ilyen válaszokat, akik nagy jogvédők, de sejtelmük sincs arról, milyen nélkülözésben felnőni. Csak épp könnyű más farkával verni a csalánt.


Én nélkülözésben nőttem fel a testvéreimmel együtt. Az iskolába mindig ugyanazokba az egymástól örökölt, elhasznált cuccokban járkáltunk (én pl. tesóm fiúruháiban lányként), az osztálykirándulásra már nem telt, ezért mi voltunk azok, akiket kipécéztek, gúnyoltak és megaláztak a többiek.

A lakásunkban telente jéghideg volt, mert nem sok pénz maradt fűtésre, gyakran egész héten csak szendvicseken éltünk, főtt kajának meg hétvégente örülhettünk, kb. úgy néztünk ki, mint az anorexiások, betegesek és gyengék voltunk.

A édesség, mozi, barátokkal beülni valahova, ez mind luxuskategória volt, mert zsebpénzt sajnos nem kaptunk, de külön pénzt sem rá.

Ráadásul otthon folyton stressz volt a pénz miatt, ordibálás, verés és még el tudjátok képzelni - minden, csak szeretet nem. Hogy is lett volna, amikor állandóan bizonytalan volt a megélhetés...?


Szóval, én ma már felnőtt emberként tele vagyok mindenféle nélkülözésből adódó test-lelki gondokkal, amelyeket valószínűleg sosem lehet már leküzdeni, bárhogy próbálok. A lehetőségeim iszonyúan korlátoltak, mert semmilyen támogatásra nem számíthatok, az egyetemről szó sem lehetett, se nyelvtanfolyamról vagy nyelvvizsgáról, mert otthon le kell adni még a fizetés egy részét is, hogy meg tudjunk élni. Az embernek nincsenek kapcsolatai (hogy lennének, ha szinte sehova nem járt), tehát még erre sem lehet tapogazni.


Komolyan, napi szinten az jár a fejemben, hogy véget vetek az egésznek, csak az a néhány ember tart vissza, aki szeretek. Én azt mondom, jobban örültem volna, ha anno elvetetnek ahelyett, hogy nyomorba születek - akkor az én jogommal ki törődik...?


2013. dec. 10. 13:11
1 2
 11/16 anonim ***** válasza:
*lendülettel
2013. dec. 11. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/16 anonim ***** válasza:
100%
Én nem ítélkezem azok felett akik egyszer az életben ilyesmire kényszerülnek mert sajnos úgy alakult. De azokról megvan a véleményem akik úgy járnak kaparásra mint mások fodrászhoz mert szexelni szeretnek védekezni nem.
2013. dec. 12. 20:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/16 anonim ***** válasza:
100%

Nyomor:


-ha valakinek nincs fedél a feje felett

-ha valakinek nem jut elég étel a gyomrába

-ha valakinek nincs milyen ruhát a testére felvennie

-ha valaki ne kapja meg a kellő szeretet gyerekként a szűkebb családi közegében


Ezek nélkül nem lehet megvalósítani egy magasabb szintű létezést (tanulás, szellemi fejlődés, előbbre jutás).


De az nem nyomor, hogy valaki azért nem akar még egy gyereket, mert a gyereknek nem lehetne külön szobája. Meg nem telne neki telefonra, vagy márkás ruhákra.


Ha így nézzük, kb. minden esetben egyénileg kellene megvizsgálni hogy melyik helyzet áll fent a kettő közül.

2013. dec. 16. 20:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/16 anonim ***** válasza:
44%

Több dolog is jár a fejemben, ezért lehet, hogy egy kicsit kusza leszek.

- Védekezés: függetlenül attól, hogy 100%-os nincs, gondoljatok bele abba is, hogy rohadt drága. Az a pár, aki nélkülözve él, nem fogja tudni megfizetni a gumit, a tablettát, a spirált. Ahogyan az abortuszt sem, csak éppen arra megszerezhető a pénz az önkormányzattól, vagy abban az esetben, ha védelembe vett családról van szó.

- Sokan írják, hogy nem kell szexelni. A szex alapvető emberi szükséglet, nem vehető el senkitől. A kevéssé tanultak és nyomorban élők számára még elemibb, mert ebben tudják kiélni a vágyaikat.

- Lehet még jobb is:

Ha pszichológiai oldalról nézzük, tudni kell, hogy a magzati életben elszenvedett sérülések az egész életre kihatnak. Egy nem várt, nehézségeket okozó magzat már az anyaméhben károsodik az elutasítás miatt. A nyomorban, szeretetlenül élő kisgyermek élete 3. évéig a legképlékenyebb, akkor sérül leginkább személyisége. Neki már hiába lesz marha jó élete felnőttként. Sok skizofrén, szociopata, depresszív, vagy egyéb lelki degenerációval küzdő ember állapota vezethető vissza a magzati és a korai életszakaszra.

- Ismeritek a Maslow piramist? A lényege, hogy amíg az alapvető szükségleteink nincsenek kielégítve, képtelenek vagyunk az elvontabb, magasabb szintű szükségletekkel foglalkozni, illetve önmegvalósítani. Tehát ha nincs elég kajád, nincs fedeled, marhára nem tudsz foglalkozni az egyéb dolgokkal, például a tanulással.

-Az élethez való jogról papolás: VÉDJÜK A MAGZATOT!- kiáltják sokan. De nincsenek ott, amikor a megszületett kisgyereknek nincs semmije, amikor éhes, amikor fel van maródva a feneke, mert még pelust sem cserélnek alatta rendesen. Ez a gyerek nem lesz képes beilleszkedni a társadalomba, sem Maslow, sem egyéb megközelítés miatt sem. Mert amikor a nagy ellenzők gyereke mellé ül le a kis kiéhezett, koszos, tetves, és kezelhetetlen gyereke, már ők sem védik, hanem azt mondják a csemetéjüknek, jogy kerülje el.


Nem vagyok abortuszpárti, nem volt abortuszom sem, csak majdnem. Engedély a kézben, megvolt az időpont, de rájöttem, hogy meg tudom oldni, és meg is oldottam. De hiszek abban, hogy van olyan, hogy jobb meg sem születni, és itt fel sem sorolom, hogy milyen okokra gondolok.


Személy szerint 40 felett, nagycsaládosként, cukor és szívproblémákkal küzdőként, spirállal védekezve azt gondolom, hogy nem lennék bűnös, ha nem tartanék meg egy becsúszott babát. Pedig túlélném a születését, csak éppen nem azt az életet kapná már mellettem, amit a többiek, és nem akarnám a nevelését a meglevő gyerekeimre hárítani.


No ennyi. Bocs, hogy litánia lett. A lényeg, hagyjuk meg mindenkinek a döntési jogot, és ne akarjuk más helyett élni az életét.

2014. nov. 25. 10:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/16 anonim ***** válasza:
100%
Én csak annyit szeretnék neked mondani, hogy te egy nagyon különleges, értékes és őszinte szivü lány vagy és hiszem, hogyha gyerekeid lesznek ők is nagyon különleges és csodálatos emberek lesznek és te nem fogod őket megölni csak azért mert lehet nem tudsz mindent megadni nekik amit a szemük, szájuk megkiván. Nézz körül és keress olyan embereket akiktől példát vehetsz, akik nem adták fel akkor sem amikor nagyon nehéz volt, akik boldogok, hogy élhetnek szerethetnek, adhatnak és boldogok mert tehetnek valamit a másikért. Ne engedd meg magadnak, hogy a gyerekkori sérüléseid megkeseritsék az életed, ragadd meg az életben azokat a dolgokat amikért érdemes élni és ami mosolyt csal az arcodra. Nekem most aki a legtöbb mosolyt csalja az arcomra az én aranyos, négyhónapos kisfiam.
2014. nov. 26. 09:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/16 anonim ***** válasza:

"- Sokan írják, hogy nem kell szexelni. A szex alapvető emberi szükséglet, nem vehető el senkitől. "


Na ez az, ami rohadtul nincs így, csak a szexuális forradalom óta kialakult ez a tévképzet az emberekben...

2019. márc. 20. 15:52
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!