Akinek a közelmúlban volt abortusza vagy szeretett volna abortuszt, de végül nem: milyen nehéz a folyamat? Hogy viselkednek az orvosok, védőnők az egész során?

Kórháza és orvosa válogatja, normális esetben tárgyilagosan viselkednek, nem kritizálnak, segítőkészek, de hát a magyar egészségügy!!!

Nekem nem abortuszom volt, hanem missed ab, a folyamat ugyanaz, de én kifogtam egy bunkó orvost és flegma nővéreket, megalázó volt, végig sírtam az egészet.

Utána már másik orvoshoz, másik kórházba mentem szülni is, és saját szememmel láttam, hogy mindenkivel kedvesek, rendesek, mindegy, hogy abortuszra jött, vagy más baja van.

Abortusz ellenes vagyok, de mikor terhes lettem nagyon fiatalon, megrémültem, csak a rosszat láttam, gondoltam csak ez az egy megoldás jöhet szóba, pedig rettenetesen szerettem volna a körülmények ellenére. Tanácsadásra kellett mennem elbeszélgetni, miért nem szaretném, stb...az nagyon megrázó volt de nagyon rendesek voltak, semmiféle megvetést nem éreztem tőlük, csak mikor tükörbe néztem.Aztán kellett mennem uh-ra, ahol a doki(a tények tudatában) direkt nem kapcsolta nagy monitorra a képet, de a szívhangot hallottam.Összetörtem.Amikor az ajtóban álltam, és kimondtam, hogy abortuszra kérek időpontot, ott majdnem megfulladtam a sírástól, mire kerestek volna egy szabad helyet, addígra mondtam, hogy inkább mégsem köszönöm, megtartom a kisbabámat.Nehéz volt, de összeszedtük magunkat, és erre az egészre visszagondolva szégyellem magam.

Ha valami miatt mégis muszáj megtenni, akkor úgyis annyira rongyul fogod érezni magad, hogy az már nem fog érdekelni, hogy ki-mit mond.Velem nagyon rendesek voltak.Mikor visszamentem a tanácsadásra, hogy megtartom a babát, akkor kérdték, hogy küldjek majd képet róla, tényleg egy szavam sincs.

En 2 miss.abon voltam, mikor 14 hetesen (fejlodesi rendellenesseg)tettek fel a laminariat az aszisztens megfogta a kezem mikor ott zokogtam az asztalon.. Kedvesek voltak! Egy lany akivel azota nagyon joban vagyunk abortuszra ment, vele is maximalisan normalisak voltak elejetol a vegeig, a beteghordo is kedves volt... Az elotte valo dolgoknal vele megvetoek voltak es lekezeltek azt mondta! De Szavunk se lehet a bajcsy korhazra!

Ha eljutsz eddig es erted a tetted sulyat, nem az fog erdekelni, hogy ki mit mondd! A lelkiismereteddel kell megbekulj es sokan azt hiszik a dontesedert meg beled rughatnak...

nekem magándokim van, és a II-s számú női klinikán voltam. nagyon rendes volt mindenki, nekem sajnos már a tágításnál gond volt, mert extrém szűk voltam... már akkor véreztem iszonyatosan, annyira fájt, hogy majdnem belehaltam. a nővérek rendesek voltak, az egyik odaadta a kezét, h szorítsam azt amíg felrakták a pálcikákat. nem úgy viselkedtek, h megérdemlem h bűnhődjek, hanem gyakran megkérdezték h vagyok, többször rámnéztek mint a többiekre.

a vérvétel viszont nekem is rémálom volt. hosszú sor terhes nő mögé álltam be a sorba, lényeg az h miközben a nővérrel beszéltem, vhogy meghallotta a mögöttem álló nagy pocakos hölgy, h megszakítom a terhességem. rögtön mondta, h ne tegyem, akkor inkább adjam örökbe. a nővér rászólt, h hallgasson, a saját életem, én döntöm el. majd mikor végeztem és a liftre vártam a hölgy utánam jött, eleinte kedvesen próbáltam elhárítani az örökbefogadásra vonatkozó érveit,majd mikor elkezdte ecsetelni, h már dobog a szíve, stb, akkor elsírtam magam és legyalogoltam a 6.emeletről. ha nem lett volna terhes, biztos h behúzok neki egyet.

tehát inkább a civilektől kell tartani a kórházban, nem pedig a dolgozóktól.