Tapasztalatokat szeretnék, hogy kinek milyenek voltak a szobatársai?

Par nap?

Ha nem szultel, este befekszel, masnap hazamesz.

Ha szultel mar, bemesz reggel, es delutan hazamesz.

Szobatarsam egy volt, semmit sem beszelgettunk.

Az utolso pillanatig azon gondolkoztam, h biztos megszakittatom a terhesseget, v hazamegyek.

Segitsegre sincs szukseged, a nover mindent intez.

Én kétszer voltam egy-egy napot kisműtét miatt a nőgyógyászaton. Első alkalommal missed ab miatt, a szobában elég vegyes volt a felhozatal, valakit épp kipakoltak petefészekrák miatt, mások is szenvedtek a saját bajuk-műtétjük miatt, úgyhogy nem volt éppen hurrá-hangulat. Volt még egy missed ab-os, ő jobban el volt keseredve, mint én, mert első babája lett volna. Én előtte nap már kibőgtem magam, aznap már összeszedettebb voltam. Vele beszélgettem, mással nem nagyon, próbáltam kicsit vigasztalgatni. Azért így is megtalált az ágyszomszédom, egy öregasszony egy hihetetlenül tapintatos kérdéssel, hogy miért nem védekeztünk (mármint mi, a két missed ab-os), ha egyszer itt kötöttünk ki. Nagyon nagy önfegyelemmel (nem is tudtam, hogy van ennyi bennem), több mély levegővétel után türelmesen elmagyaráztam, hogy miért kellett bennünket megműteni. A válaszom utáni csöndet a szobában ugye nem kell leírnom... Ezt csak azért részletezem, mert ilyen megjegyzésekbe, ilyen emberekbe sajnos belefuthat az ember.

Másodjára hüvelyfali cisztával műtöttek, nyilván nem voltam magam alatt, a szobatársaim kb. fele se, egész jól eltrécseltünk, de volt egy ikres kismama, akinek az egyik babája már nem élt, a másiknál meg nem tudták eldönteni, mi lesz vele, nem igazán tudtuk mivel vigasztalni szegényt. Miután a kisműtétesek magukhoz tértek, a többiek elmesélték, mi történt, mert bár elvileg felébresztenek, de én utána pl. nem emlékeztem semmire egy darabig.

Összességében szerencse kérdése, hogy milyen szobatársakkal hoz össze a sors.

Kialvatlan anyukák?

Remélem mindenki nagyon kedves és megértő lesz, nehogy megbántsanak már.