Terhesség megszakítás utáni ez normális érzés?
Fizikailag jól vagyok. Minimális görcs, kevés vérzés. Viszont lelkileg üresnek érzem magam. Nincs bűntudatom, alig gondolok a tettemre, tudom, hogy a lehető legrosszabb dolgot tettem egy élet ellen, de valahogy nem is jut eszembe, egyszer sírtam csak, utána kb harmadik napon, mert eszembe jutott, hogy milyen lett e, ha mégis megszületett volna. Már van egy kisfiam, de egy újabb babát nem tudtunk volna vállalni, több szempontból sem.
Valójában tudatosan nem gondolok rá, nem is gondolok semmire ezzel kapcsolatban, mintha az agyam eltemette volna jó mélyre, ne is jusson eszembe. Ezért arra gondoltam, hogy talán ez nem is normális, lehet, hogy pszichopata vagyok?
válasza:Köszönöm!
Sajnálom, ami veled történt, kívánom, hogy minél hamarabb újra babád legyen!
Igen, én alaposan megfontoltam a döntésemet, biztos vagyok benne, hogy sok szenvedésben lett volna része annak a pici életnek. De, ha belegondolunk, akit "nem kívánnak" a szülei... A terhesség hónapjai hogyan zajlanak? Aggodalommal? Gyűlölettel? Bűntudattal? És miután megszületik? Akkor milyen élete lesz egy picinek akit nem is akartak? Van egyáltalán annyi árvaház? És annyi örökbefogadó szülő? Tudjuk, Magyarországon több éves várólista van annak, aki örökbe szeretne fogadni, a rengeteg megalázó procedúra, pszichológiai felmérések /alkalmassági vizsgálatok stb. Nem vagyok biztos benne, hogy akit nem akartak, annak megkell születnie.
Így utólag belátom, a megelőzés az igazi, csak nálam pl egy orvos mondta, a hormonértékeim annyira rosszak, hogy csak segítséggel tudok majd teherbeesni. Hát tévedett. Én meg vakon hittem benne.
Sok oldalról meglehet ezt közelíteni.
válasza:Na ezt ide le kell írnom ha késve is hogy mégis mi lesz a nemkívánt gyerek sorsa. Belenyugszanak a szülők hogy ez van. Lesz és kész, már ellenne úgysem tudnak mit csinálni nekem is vagy 1 becsúszott babám,igen volt aggódás az első 2-3 hóban hogy lesz,de ez van ahogy kijött semmi pénzért nem adtam volna másnak! Az a tett hogy valaki lemond a saját gyerekéről,szerintem rosszabb mintha megölné (amíg teheti..) sőt a legrosszabb az egészbe (hormonok kihozták) mert pont világjárás közepette lettem terhes hogy majd nem tudom befejezni életem álmát... kénytelen voltam gyerekkel,de sikerült,az amit érzel szerintem teljesen normális hogy így búcsúztál tőle" bár legutóbbi válaszod nem teljesen értettem,ennyi erővel te is megszülhetted volna hogy aztán örökbe add... (és ugye hogy nem ment volna?!?) akkor nem értem mi alapon írtad.... meg te ius ugyanazt csinálod mint veled egyes kommentelők ít-él-kez-nek, mert végülis mi alapon írsz ilyent,ezt te is megtehetted volna (mármint hogy lemondasz a gyerekről) a nemkívánt gyerek nem egyenlő avval (jól írtam igen!!) hogy később nem fogják szeretni, SŐT!! sokkal több olyan helyzet vagy hogy tervezik a babát aztán egyik szülő kifordul magából/családból mert ő még nem-.....
Az amit írtál hogy sírtál természetesen hogy meg kellett hogy történjen ami.. tényleg nagy veszteség egy zárójeles életet kioltani de gondoljanak bele az emberek a nagy hú de abortusz ellenesek vagyok,igen megfossza az ember az élettől nadehát ha az se tudja konkrétan mi az?oké mi tudjuk,de ő nem. egy légüres tér- x edik hétig,tényleg mintha nem is lenne.. szóval ez nem akkora bűn mint untig állítják egyesek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!