Volt benned szomorusag, mikor tudtad, hogy mar nem leszel tobbet terhes, nem fogsz mar babazni sajattal, mert nem lesz meg egy gyereked?

Nem, mert mielőtt az az egy baba összejött volna, épp elég éven szorongtam azon, hogy talán soha nem lesz gyermekem. 8 évet vártunk rá, ami idő alatt sokszor lemondtam már a reményről.

Szóval tudtam már akkor is, ha egyszer egyetlen gyerek sikerülne, nem fogok újabb után vágyódni, hanem hálát adok az égnek, hogy ő sikerült.

A férjemmel megbeszéltük, hogy 2 gyerekünk lesz. Az volt a "baj", hogy túlzás nélkül mondom, hogy imádtam terhes lenni mindkétszer. Nagyon szerencsés vagyok, mert terhességi cukron, Clexane szúráson és a 16. hétig tartó émelygésen kívül az égvilágon semmi terhet nem jelentettek.

Úgyhogy igen, a terhesség miatt én szomorkodtam néha, hogy ennyi és soha de soha többé nem leszek terhes. Még a szülésekre is így gondolok vissza.

Viszont... A második babánk... Huh nagyon nagyon kemény dió volt a felsírásától az első szülinapjáig. Ezért a saját babás babázást nem csinálnám többször végig. És mivel a terhességnek gyakran gyerek a vége, ezért ezt is segített valamelyest elengedni.

Igen. Volt/van bennem néha egy kis szomorúság emiatt.

Szerencsés terhességeim voltak, még az ikrekkel is fitt voltam,

Viszont KIZÁRT h több gyereket vállaljunk.

Szeretek "babázni" de már csak a "szép szép, de otthonra nem kéne" szinten

1-es válaszoló ezt amit leírtál nagyon átérzem.Mi is már évek óta vesződünk de még mindig nem sikerült lombik ide vagy oda.Én is már kezdek kicsit lemondani az anyává válásról.4 éve már és fogy a türelem is meg a remény is.

Missed ab,kémiai volt itt már minden.

Nincs az az isten, hogy én ezt mégegyszer végigcsináljam. Bennem akkor lenne szomorúság, és ez enyhe kifejezés, ha neadjisten becsúszna egy baba.

Mi 2 gyereket terveztünk, 2 lett. Engem kimerítenek testileg/lelkileg. Nem tudnám harmadszor is végigcsinálni.