Ki hogy élte meg a terhességet?

A szülés nekem nem borzalmas volt, inkább csalódás. Nagyon nem akartam császárt. Szar volt fizikailag is de lelkileg jobban. Ha visszamehetnék akkor jobban készülnek erre a lehetőségre is.

A terhességem egy álom volt. Nem fájt, nem volt nehéz a hasam sem, nem hánytam (émelygés volt csak), nem vizesedtem, nem fáradtam. Szóval semmi nagy változás nem volt a hasam méretén kívül. Meg persze hogy mocorgott bent a fiam de azt is imádtam. 40+6 indítottak. Még vígan a saját lábamon mentem fel a lépcsőn annyira fitt voltam

Nekem az első terhességem maga volt a földi paradicsom. Merem állítani, hogy életem legboldogabb, legpihentetőbb időszaka volt. Kellemetlen terhestünetem alig, soha nem hánytam, full home office-t kaptam, ráadásul végre átélhettem, amiről kislány korom óta ábrándoztam, hogy babát várok. Nagyon, de nagyon élveztem, csodás volt.

A második terhesség, na, az egész más. 2 éves mellett nem pihenhetek csak úgy le, ha jólesne. Éjjel ugyanúgy kelni, fájós hassal, derékkal, duplán fáradtan. Türelmetlen vagyok, 0-24-ben fáradt, úgy érzem, soha nem tudom kipihenni magam, rám omlik az egész. Pedig terhestünetem most sincs kb semmi, csak hát senki nem kezel most hercegnőként, hiszen anyaként ugyanúgy helyt kell állnom, mintha nem lennék terhes.

Szóval összefoglalva, nekem a második terhesség a durva, és ezért tutira nem is lesz harmadik.

Nekem ez a második terhességem, de semmi különös. Igaz, hogy már nehezebben mozog az ember a vège felè, de tényleg nem vészes.

Amit látok, hogy sokan a terhesség mögè bújva lesznek hárpiák, ide tartozik hogy pl. valaki elküldi a férjèt éjszaka boltba, mert azonnal kell ennie valamit. Szerintem az ilyen nők előtte sem voltak normálisak.

Első gyerekemnél minden király volt. Csak nőtt a hasam és ennyi. Se rosszullétek, se fájás, semmi. 38.hetig dolgoztam, pikk pakk elment.

Masodikkal pedig maga volt a pokol. 0-24ben gyomorégés, úgy hogy a max savas gyógyszer mennyiséget szedtem. Rengetegszer véreztem. Végig görcsöltem. A derekam nagyon durván fájt. Egy pokol volt.

Szamoltam a napokat vissza.

A szülés. Hát az első trauma volt. De mégis bevállaltam a 2.gyereket, mert megérte a fajdalom a fiamért.

Lányommal pedig amilyen borzalom volt a terhesség, olyan pozitív csalódás volt a szülés.

3.gyerek semmi szín alatt nem lesz

Nekem az első is nehéz terhesség volt nehéz szüléssel. Hányinger volt csak az elején, aztán az megszűnt, jött a gyomorégés, viszont végig görcsöltem, vérezgettem.

A második terhesség 12 hetesen ért véget, szintén folyton vérezgettem, görcsöltem, itt hánytam is az elején, végül otthon veszítettem el. Ez nagyon mély és maradandó nyomot hagyott.

Most ez a 3. terhességem, csak hányinger volt a 14.hétig, viszont állandóan görcsölök, fáj, húzódik, szúr stb és a méhszáj is nyitott a 20.hét óta.

Néha vannak nagyon jó napjaim, viszont az éjszakák nehezek, mindig akkor történik valami. Nem tudom boldogan megélni a terhességem, az előző veszteségem miatt állandóan rettegek, hogy baja lesz.

Várom a szülést, szeretnék túl lenni rajta, tudni, hogy jól van biztonságban és egészségben a pici.

Valószínűleg többet nem vállalnék, pedig sok gyereket szerettünk volna.

Minden szervezet más.

Nekem is van ilyen barátnőm, és teljesen megértem őt.

Ha azt éltem volna át, én is nagyon meggondolnám.

Nekem 2 nagyon jó terhességem volt.

A 2. Veszélyeztett, de fizikailag nem volt bajom, csak vérezgettem, emiatt fenyegető vetélés állt fenn.

Első alatt 1 alkalommal hánytam: kávé-tea-vastabletta éhgyomorra nem volt jó ötlet.

Utána és előtte émelygésem sem volt.

2. Terhességnél szintén egy vitamin okozott galibát.. de hamar váltottam, (6 nap után)

Most a 3. Terhességem van.

Egyelőre néha van émelygésem.

De már tudom, hogy nem szabad sosem nagyon megéheznem, nem szabad addig várni.

A továbbiakat meglátjuk, de most több nehézségre számítok , (ikerterhesség)

Nekem nem volt olyan borzasztó. Voltak panaszaim, amik terhesség előtt nem, mindkét terhességem alatt mások voltak ezek. De én nagyjából élveztem (többnyire) néhány héttől eltekintve az egészet.

A szülés az szülés, én igyekeztem végig úgy gondolni rá, hogy bent nem maradhat, majd kemény leszek és kibírom, az sem maradt olyan borzasztó élmény egyébként. 21 hónap telt el 2 gyerek között, szóval képzelheted, hogy nem viselt meg annyira, hogy évekre lett volna szükségem, mire kiheverem.

3. terhességemnél még csak 20 hetes vagyok. Az elejét még jobban viseltem, mint az előző kettőt. A végét majd meglátjuk, de egyelőre semmi panaszom nincs.

Imádtam mindkétszer terhesnek lenni 🙂 nem volt semmi bajom

A szülés már más tészta. Az első után azt mondtam nem lesz több, a második 4,5 kilóval született, 4 nappal utána már vezettem.

Ha tudnám hogy a többi terhességem és szülésem is ilyen lenne mint az első kettő még szülnék 3-at 🤣