1 hónapja volt egy vetélésem. Azóta a párommal való kapcsolatom megváltozott. Nem kívánom a szexet sem. Normális ez, vagy velem van a gond?

Dehogy van Veled gond. A testednek és a lelkednek is ki kell hevernie ezt a traumát. És az idő!!! Adj időt Magadnak! Tedd azt, ami boldoggá tesz, vegyenek körül azok, akiket szeretsz. Őszintén kívánom, hogy mihamarabb regenerálódj!

Szia! ha előtte rendeben volt a dolog köztetek, akkor normális. ilyenkor sajnos megváltozik az ember hormonháztartása, meg érzelmileg is más dolgok kerülnek előtérbe(pl. gyász...)vetélés után amúgy sem kell erőltetni a szexet pár hétig, addig fizikálisan rendbe jön a tested, az érzelmi rész kicsit tovább tart. ha akartátok ezt a babát és normális a párod, akkor meg fogja érteni. viszont ha mondjuk 2 hónap múlva is ugyanez a helyzet, akkor egy -akár pszichiátriai- beszélgetést javasolnék...

Szia! Sajnálom ami veled történt, és teljes mértékben megértelek. Nekem is elhalt a picurom, pont 1 hónapja. Azóta én sem tudok úgy viszonyulni a páromhoz, mint azelőtt, pedig már azt hittem, túl vagyok rajta, nem értettem, miért nem zökkentünk vissza a régi kerékvágásba. Erre ma megjött a menstruációm, a műtét óta először, és úgy sírtam, mint 1 hónapja. Rájöttem,hogy idő kell még. Kitartás!

Ez teljesen normális de ismerve a pasikat én megbeszéltem párommal hogy nem vele van bajom csak nem megy nagyon fáj még az egész és nem tudom mikor fog újra eljönni az az idő mikor úgy fogunk tudni szexelni mint rég ő nagyon türelmesen várt nem sürgetett 3 hónap telt el mire éreztem hogy menni fog úgy mint régen rossz emlékek nélkül hát be is pótoltuk a 3 hónapkimaradást és mensi helyett egy + tesztet fogtam újra a kezembe

SAjnálom, ami veled történt. Normális, hiszen elvesztettél valamit, ami hozzád tartozott. Én ellenpélda vagyok, első 1-2 nap például nem bírtam, ha hozzámért, és ölelgetni akart, utána meg majd megbolondultam, ha nem ért hozzám, és nem bújt. Nekem fontos volt, hogy legalább őt érezzem, hogy ott van mellettem, ha már a babánkat elvesztettük.