Amikor először mentetek ultrahangra és megláttátok a babátokat elsírtátok magatokat?

Èn egyáltalán nem. örültem neki már régóta akartunk, de akkor már biztos voltam benne hogy terhes vagyok és engem ez annyira különösen nem hatott meg. De mindenki más.

Mikor uh-ra megyek én mindíg majdnem elbőgöm magam,nagyon vártuk már.16hetes kismami

Én nem. Csodálkoztam is, mert bőgős vagyok. Most viszont, mikor azt hittem, elveszítem, és kiderült, hogy semmi baj, és az UH-n olyan volt, mintha intett volna (doki is meglepődött, hogy integet), akkor kijöttek a könnyeim. 14 h km.

Mindkétszer 8 hetesen mentünk először,és nem sírtam(apával voltam :) ő sem)csak mosolyogtunk amíg néztük és megkönnyebbültünk hogy minden rendben vele.Amikor eljöttünk az orvostól szinte "repdestünk" örömünkben,és átlag 2 percenként újból megnéztük a kapott képet :):)és ez így folyt 2-3 napig :) utána már "csak"naponta egyszer kétszer a következő fotóig.

Én igen, de csak könnyeztem, nem akartam sirásba kitörni a dokik előtt :) de legszivesebben sirtam volna örömömben. sőt még a másodikon is :) Gratulálok neked, és jó egészséget. 25+4 hetes kismama

Én vigyorogtam mint a vadalma. Nekem ez nem megható, inkább örömteli pillanat volt.

Én is vigyorogtam, minta vadalma, meg röhögtünk a dokival, mert a párom első kérdése az volt hogy "ugye egyedül van?".

Szia! Amikor meghallottam, a kis szívverését, nagyon nehezen fogtam vissza magam, hogy ne sírjak. Azóta nagyon sokszor kicsordult a könnyem, amikor olyan pillanatok voltak. Most 37 hetes kismama vagyok, és már nagyon várjuk a kis drágát.