Kinek nem örült az anyja, amikor megtudta, hogy nagymama lesz?

Esetleg csak racionális? És jól látja a helyzetet?

Nézd, ő már felnevelt egy gyerekt, tudja, mivel jár, rózsaszín köd szemét... Aggódik, hogy anyagi gondjaitok lesznek, hogy bajba kerültök. Ráadásul ha otthon is laksz, akkor még az is jogos, hogy neki csinálsz ezzel plusz tehert, hiszen gyakorlatilag ő fogja eltartani a babát is.

A 32 éves párod képes eltartani titeket? Albérlet, rezsi, étkezés, ruházkodás, neked a sulid, a gyereknek pelenka, esetleg tápszer, később majd a friss zöldség-gyümölcs, gyógyszerek, ezt mind tudjátok majd fizetni?

Hát igen...úgy azért macerásabb hogy ott laktok..

Gondolom megijedt hogy te attól függetlenül szeretnél majd biztos suliba is járni és akkor majd az ő "nyakán marad" a pici..(már bocsi)

Ha meg a párodat alapvetően nem tudta idáig is elfogadni,hát nem csodálkozom a reakcióján...bár mondjuk attól függetlenül lehetne egy kicsit kedvesebb is..na de hát ha idáig sem volt felhőtlen a kapcsolatotok,akkor gondolom nem is csodálkoztál a reakcióján..

De most tényleg...ha nem tudtok még elköltözni otthonról,akkor anyukádat is ugyanúgy érinti ez a dolog,mint titeket..szóval (sajnos) van valami igazság anyukád fellépésén.

Elnézést hogy ilyen őszintén leírom a véleményem,de az ő oldalát is nézni kéne valamilyen szinten!

Egy baba születéséig nem kevés dolgot megkell venni,ami nagyon nem olcsó dolog.. Arra legalább lesz pénzetek? Vagy ezen még nem gondolkoztatok?

A párodra visszatérve nekem a korkülömbség nem lehet kifogás..,max valamiért nem tudta megszeretni..nem tud ezen a párod változtatni,hogy anyukádnál valahogy bevágódjon,hogy legalább a baba születéséig és utána ne kelljen rossz szájízzel ott élnetek?

Na de most mennem kell,bocsi... Majd még lehet hogy visszanézek..

Ne haragudj, nem bántani akarlak, de abban igaza van, hogy az ő "nyakára" szülöd a gyereket. Ha saját családot szeretnél akkor legalább albérletbe menjetek el, ebből csak baj lesz. És az is igaz, hogy baromi keveset kapsz majd. Miért volt ilyen sürgős?

De a kérdésedre így érdemben nem tudok válaszolni, mert én már nem éltem otthon mikor teherbe estem.

Nézd, biztos szeretni fogja majd a babát, de amit leírtál, abból tényleg nem az jön le, hogy a legideálisabb körülmények közé érkezik a csöppség. Otthon laktok, te még tanulsz...Én is szerettem volna babát 17 éves korom óta, 28 voltam, mikor a fiam született. Mert nem akartam "haza" szülni, befejezett iskola, bejelentett munkahely nélkül.

Anyukádat valahol meg lehet érteni, felnevelt téged, nem tudom, van-e testvéred, milyenek az anyagi körülményeitek, de simán lehet, hogy ő már nem akar éjjel gyereksírásra kelni.

Gratulálok a babához!

Nálunk hasonló a helyzet - 24 éves vagyok, gyógyszer mellett csúszott be a baba. Cseppet sem lepődtem meg, hogy anyukám nem örült (a párom szülei igen), és most, hogy lassan a hatodik hónapban vagyok, kezdem belátni, hogy miért.

Még alig vettünk meg valamit a babának, és nem győzök sakkozni a számlákkal, hogy jusson is, maradjon is. Jelenleg anyósoméknál élünk, de hidd el, ne olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. Sőt. Igaz, sosem kérek pénzt a szüleimtől, sem anyósoméktól, inkább dolgozom vizesedő lábbal, dagadó bokával, fájó derékkal. Pedig szívem szerint már itthon maradnék, már csak a napi 3 órás bejárás miatt is, de nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust.

Jó lenne, ha te is végiggondolnád, kinek és mikor szeretnél szülni. Anyukádnak, aki joggal érzi úgy, hogy csak az ő terheit növeled, mikor már abban a korban vagy, hogy le kellene venned a válláról a terheket, vagy magadnak és a párodnak, néhány év múlva, mikor már nem szorultok senkire?

Bár a kérdésedből úgy veszem le, ez már veszett fejsze nyele. Akkor lettetek volna korrektek, ha már a babatervezést is megbeszélitek anyukáddal, és még akkor elmondjátok egymásnak a véleményeteket, mert így, kész tények elé állítva teljesen érhető, hogy háborog.