Van aki pánikol a szülés miatt? 39 hetes vagyok, bármikor beindulhat, s ma éreztem (mert olyan furin éreztem magamat reggel), hogy nagyon nem vagyok felkészülve még. Mivel trenírozzam a lelkemet, hogy ne féljek annyira?

Szia!

Én is 39 hetes vagyok és nagyon de nagyon izgulok. Én azzal próbálom oldani a feszültséget, hogy a picire koncentrálok, arra, hogy nemsokára találkozunk. A szülés pedig egy csoda, ami nem rólunk szól főleg, hanem a piciről. Nekem ő lesz a második babám és tudom, hogy az első szülésemkor kimaradt a tudat, hogy micsoda csodában van részem, még ha fáj is...

Felkészülve, pedig nem tudom, hogy fel lehet-e valaha...

Olvastam a neten a szülésről és azt olvastam, hogy nem jó félni. (Persze könnyű ezt mondani). A pici majd kárpótolni fog mindenért. És tudom, hogy amikor jönnek a fájások, akkor jön a bátorság is, hogy végigcsináljuk...

Én kétszer szültem, és mind a kétszer nagyon féltem. Főleg attól, hogy nem lesz ott a megszokott nőgyógyászom. Az vígasztalt meg, amikor megláttam a nőgyógyászomat, mert az ő lénye rám megnyugtatólag hatott, és azt gondoltam, hogy most már nem lehet nagyobb baj.

Én gondolatban azzal treníroztam magam a terhesség alatt, hogy szüléskor nem szabad elveszítenem a fejemet, nem eshetek pánikba, mert akkor nem fogom tudni azt csinálni, amit mondanak, hogy tenni kell, hiszen pánikban nem igazán tudok figyelni arra, ami körülöttem történik.És ráadásul ha pánikba estem volna, felidegesítettem volna az orvosokat is, és ezt nem akartam. És azt mondhatom, ez is segített.

Még volt valami, hogy azt kértem, az utolsó percig, amíg lehet, sétálhassak kint a folyosón, nézhessen ki az ablakon, és ezt az első alkalommal meg is engedték.

Ma már talán megnyugtató zenét is hallgathatsz a vajúdás alatt, ez is sokat segíthet. Minden rendben lesz, ne aggódj túl sokat!

Szerintem viszont ez rólunk is szól,nem csak róla. Az a te tested, a te lelked, amiből egy darab megszületik, és ez nemcsak arról szól, hogy te segítsd őt megszületni, hanem arról is, hogy te anya legyél.

A legjobb amit tehetsz, nálam bevált a vajúdás alatt, az az, hogy eltereled a gondolatod. Mindenki azt mondja, hogy úgysem megy, de ha pánikolsz, vergődsz, akkor nem is fog. Vigyél zenét és hallgasd, állj, gugolj ülj függőlegesen,h ogy gyorsabban haladjon le a baba. Ha kell markolj és szoríts,sírj de ne kiabálj és lélegezz egyenletesen. Az is jó, ha betudsz menni zuhanyozni és a méhedre irányítod a vizet...mégha úgy érzed, hogy be is ájulsz, akkor ülj le(tegyél magad alá törölközőt) és kész...az is sokat segít. De ne pánikolj! A vajúdás a legnehezebb, én eddig mentem aztán császár...de azt mondják, hogy a kitolás már nem olyan rossz(nem fáj annyira csak feszül) mert a baba elnyomja az idegeket.

Kitartást és gyors szülést...hidd el minden fejben dől el.

Hú, ez furi. Én iszonyatosan féltem a szüléstől, de az utolsó 2 hét már annyira nehéz volt, hogy túl akartam rajta lenni. Azért furi, hogy ebben a nagy melegben hogy bírod. Mert én tényleg azt mondtam, hogy már mindegy csak legyen kint végre :) A szülőszobán annyira pörögnek az események, hogy időm nem volt gondolkozni. Csak csináltam amit mondtak gépiesen. Nem tudom a hozzáállásod, de engem az EDA gondolata nyugtatott, hogy attól jobb lesz. Így is lett :)) Teljesen kibírható volt. Meg a kórházi személyzet tényleg nyugtató hatással volt rám, hogy most itt minden rendben lesz, mert ők itt vannak és segítenek.

Sok sikert! Szép szülést kívánok! És könnyűt!!! :)))

Sziasztok!

Mi még csak 35 hetesek vagyunk /na jó, 35+ 3 naposak :) /, de kezdek kicsit nyugtalankodni. A kislányom hamarosan két éves lesz, nem sokára megszületik a kistesó. Első várandósságomnál annyira nyugodt és magabiztos voltam, hogy még én sem hiszem el. Csodálatosan ment minden, igaz vágtak is, repedtem is itt-ott, de a megfigyelés alatt már azt mondtam, jöhet a tesó.

Most megpróbáltam kicsit rákészülni, vettem gátmasszázs olajat. Magabiztosan nekiálltam a masszírozásnak és meglepődtem magamon, mert úgy vettem észre, teljesen eltunyultam. Emiatt aggódok. Pedig nagyon nagy a fájdalomküszöböm, érzéstelenítőt nem kapunk itt/nem is kérnék/, de attól tartok, hogy túl nyugodtan állok hozzá. Egyedül ez az, ami miatt attól tartok, hogy nem úgy "teljesítek", ahogy elvárom magamtól.

Természetesen a bébi a lényeg, így bármit bevállalok érte, de ez a masszázs.... Van, aki próbálta már?

Amúgy mindegyikőtöknek könnyű szülést kívánok! :) Ezt a meleget hogy bírjátok? Ma jön a front, ki fog szülni? :)