Volt, aki örökbe akarta adni a babáját, de meggondolta magát?

Èn ,terhesség alatt.Hozzáteszem,hogy külföldön élek,itt sincs senkim,az otthoniakra nem számíthatok.Nekem volt már egy fiam,mikor egy illetöt megismertem.Minden szépés jó volt,míg terhes nem lettem töle. A 3.hónap után elkezdödött a cirkus.A fiamat mindenért szidta,szegény kicsim annyit kapott töle..Sírtam minden nap.Volt hogy úgy kikészített,hogy az útra szaladtam,megakartam halni.Ha nem lettem volna terhes,azonnal elhagytam volna.Sajnos anyagilag függö voltam töle.Már beszéltem is a magyarországi anyaotthonnal,de ök csak 7.hónapos kórtól tudtak volna fogadni.A sok idegeskedésre fogom,hiszen minden nap remegtem mint a kocsonya,hogy a 30.-ik héten felment a cukrom 30-ra,a kórházban sem igazán tudták lehúzni,így császárral megszületett picikém.Persze akkor mintaapukánk mutatta magát.Annyira sajnáltam,a szaretett olyan erövel jött,hogy a világ semmi kincséért sem adnám oda.A veszekedések tovább folytatódtak,úgyhogy 4 hónapos korában odakellett adnom nevelöszülöknek,ahol 5hétig volt.

Otthagytam az idiótát.Akkor meg sírt,ordított,hogy mit csináltál,mígnem belátta,hogy már nem bírtam volna így élni,de a gyerket sem hagytam volna nála.Milyen élete lett volna szegénynek...Sokmindenen keresztül mentem,míg az életem normalizálódott.Végre felfogta hogy én ezek után nem tudok és nem karok vele élni.Volt mikor a rendörségen feljelentettem,psychikai terror miatt,erre a hülye mindenkinek azt mondta hogy eröszak miattt jelentettem fel.Jelenleg egyedül élek a gyermekeimmel,ezek után nem is kell hogy valaki velem éljen.Imádom a gyermekeimet,jól élünk jelenleg,de az utólsó 2 évemet nem kívánom senkinek.Ja és nem kapta meg az apasági gyámot.