Akik hisznek a magzattal való kommunikáció sikerességében (kapcsolatanalízis) : hogyan beszéljem meg a babámmal, hogy mikor szülessen?

nem hiszek benn, bár próbáltam

mégsem indult meg a szülés, indítani kellett

Én pont aznap délelőtt beszéltem a babámmal, mikor este elfolyt a magzatvíz. Mondtam neki, hogy még van egy kis ideje, úgyhogy ne akarjon kifelé sietni, viszont mikor már itt az idő, akkor meg siessen hozzánk. Ebből nem sok mindent tartott be.

Eredmény: 15 óra vajúdás után megismerkedtem a műtővel.

Épp 37 hetes lettem.

:D

Második terhességem idején jártam kismamajógára, ahol az utolsó fél óra mindig ez volt, hogy oldalfekvés, vagy kinek hogy volt kényelmes, és csak a kezünket a hasunkra raktuk- nem kellett símogatni, és nem beszéltünk hangosan sem. Először kb 10.percig csak légzőgyakorlat volt, mely során totál ellazultunk, kizártunk minden zajt, csak magunkra és a testünkre figyeltünk. Végig beszélt a jógaoktató, és mikor már ebben a csendben, szépen nyugodtan feküdtünk, akkor szép halkan mondta az oktató, hogy mondjunk el mindent a babánknak amit gondolunk, és csak rá figyeljünk. MIndig nagyon gyorsan elszállt ez a fél óra.

Egyébként te is meg tudod csinálni, lefekszel az ágyadba, vagy valahova kényelmesen és csendben, ne zavarjon semmi! Szépen nyugodtan elkezdesz lélegezni, és elképzeled magad valami nyugodt szép környezetben.(egy virágos mezőn, vagy ami biztonságot nyugalmat sugároz neked) Majd mikor már szépen ellazulva fekszel, a babád felé irányítod a figyelmedet és neki közvetíted a gondolataidat.

Én mindig így kommunikáltam a kisfiammal. Nagyon rá volt tekeredve a köldökzsinór, császározni akrtak. Sokat mondtam neki és elképzeltem őt, hogy ő szépen letekeri magáról a zsinórt, és szépen gyorsan ügyesen megszületik, ja és én is ügyes leszek. Nekem ez mind be is jött. Bár az időpontra nem gyúrtam rá, de a babám úgy született meg egy óra alatt, hogy semmilyen külső beavatkozás -oxitocin, vagy gáz, vagy gátmetszés vagy bármi más - szóval semmi nem kellett, és a köldökzsinór egyszer sem volt rajta. :)

Óóóóóóóó ez jó :) Hinni nem hiszek benne, de "megbeszéltem" a csajommal, hogy mikor kéne kibújni.

Már kórházban voltam egy ideje, mert kinyílt a méhszájam. Így minden nap megnéztem milyen a "felhozatal" orvos ügyileg. Ugyanis mifelénk ügyeletesnél kell szülni, és természetesen volt olyan akinél nem akartam.

Többször mondogattam neki, hogy legyen ügyes, anya is segít mert mindkettőnknek fájni fog, de ne féljen mert vigyázunk rá, de túl kell esni rajta, ezért muszáj hogy ne húzódjon sokáig stb stb. Szerintem a szobában akik jöttek-mentek szülésük miatt (3-4 naponta cserélődtek én voltam csak bennlakó) totál lököttnek néztek. Aztán egyik este láttam, hogy olyan doki lesz az ügyeletes, aki fiatal, jóképű, kedves és elsősorban jó szakember, tehát minden kritériumnak megfelel. Mondtam a csajszimnak, hogy mit szólna a másnap reggelhez, mert jó doki lesz. (s nem mellékesen kedves szülésznők)

Hajnali 2 óra 7 perckor belémnyillalt, elkezdtem keményedni. Hasmenés, hányás ahogy kell. Aztán elaludtam. 7 órakor a szokásos nst-re kellett volna mennem, de alig bírtam felkelni (7 órakor van dokiváltás is) már csak bekacsáztam a szülőszobára, mondván, hogy szülök. Kiröhögött a másik orvos akit váltott a kiszemeltünk.

Ugri fel az ágyra, bekötötték az infúziót, megnézett a "választott" doki hát a gyerkőc feje teteje már kikandikált, de burkot kellett repeszteni. :) 3-at nyomtam, és már kinn is volt a babám. Erősen nyomta magát kifelé, a lábacskáival jól megrúgdosott annyira jönni akart :)

Úgyhogy szerintem ha az idő is megfelelő és érett rá a baba, akkor "meg lehet vele beszélni". Hisz az anyának és a babának is elég nagy trauma.