Ti szóvá tettétek/tennétek?

Figyelj.Jobb esetben csak három napot kell kibírnod.

Nekem a kórházban az volt a legfontosabb, hogy a babámmal minden rendben legyen.Mivel a babámat tényleg szépen ellátták, ezért nem szóltam semmit!Pedig tényleg eléggé "bunkók" tudnak lenni.Én ha nem tudtam valamit, akkor kérdeztem, és ha még mindig nem értettem, akkor még mindig kérdeztem.Babám volt az első, és nem érdekeltek a fejvágások, meg az, hogy mit gondolnak rólam.

Meg hát lássuk be, sok dolguk is van, így én megértem a viselkedésüket, és nem akadok fenn rajta.

Sok a baba kevés a csecsemős. Legalábbis ahol én szültem. Én is folyamatosan a nyakukra jártam, kérdeztem. MEgpróbáltam mindig a kedvesebbekhez menni, de volt, hogy csk az antiszoc. nővérke volt ott. Akkor is kérdeztem, mert a baba érdeke is volt. Bunkón válaszolt, de ha megkaptam a választ (márpedig mindig megkaptam), akkor nem foglalkoztam velük.

De általánosságban azért nem volt bajom velük.

Nálunk szintén sok baba-kevés csecsemős nővér volt. Mindig fáradtak és ingerültek voltak, de a babákkal nagyon aranyosak voltak, így hát nem érdekelt, ha velem úgy beszéltek, ahogyan nekem nem tetszett.

Amúgy ettől függetlenül - ha kicsit "morcosan" is - mindig válaszoltak minden kérdésemre (még akkor is, ha az kicsit bugyutának hangzott).

Konkretan velem egy nover es egy csecsemos volt bunko.

En egy ertelmes, kulturalt es igen diplomatikus embernek tartom magam, igy nem alltam le veluk cirkuszolni, de elovettem az ironikusan kedves urilany stilusomat es igy valaszoltam nekik.

Vettek a lapot, utana sem voltak kedvesek, de egy rossz szot nem szoltak hozzam, szo szerint visszavonultak.

Gondolom a hatam mogott szidtak rendesen, de az engem nem erdekel.

En soha sem hagyom, hogy ezt tegyek (se boltban, se egyeb helyen). Nem allok le szo szerint veszekedni sohasem, de mindig valtoztatok a stilusomon es kikovetelem magamnak ezzel a normalis banasmodot. Nem csak magam miatt, hanem azert is, mert sok olyan ember van, aki hozzaszokik ahhoz, hogy mindenkivel flegmazzon, mert a munkahelyen kiralynak erzi magat es en ezt nem tartom helyesnek. Ha mindenki rajuk hagyja, akkor tovabb fogjak csinalni.

Szia!

Hajnalban szültem. Még aznap délelőtt bejött a négy ágyas szobánkba egy nővér, és otromba stílusban kioktatva mind a négyünket szinte kiabálva előadta, hogy csináljunk azonnal rendet, és pakoljuk el a holminkat, és dobjuk ki az asztalról a zsömléket, és tüntessük el az üdítős dobozokat, és hogy mekkora igénytelen tehenek vagyunk, hogy ekkora kupiban élünk. A szoba olyan kicsi volt, hogy éppen elfért a négy ágy, és az asztal. A beépített szekrénybe a télikabátunk, és a retikülünk, és ha ügyesek voltunk még a cipőnk befért. Ezek után, csak akkor lehetett ott rend, ha éppen üres a szoba.

Mindenesetre én annyira el voltam foglalva a boldogságommal,hogy szinte viccesnek éreztem a savanyú és bunkó nővér szavait. Csak mosolyogni tudtam, és arra gondoltam, hogy kapd be a zsömléid, és hagyj békében!

Szóval tojtam le magasról a taplóságát.

Egyébként a szitutól függ, hogy mit hagynék vagy nem. Azért van az a határ amit ha túllépnek (lekezelő, megalázó stílus),nem hagyom szó nélkül.

Az 5. valaszolo vagyok. Egyebkent akik velem taplok voltak nem a leterheltseg miatt voltak taplok. Szerintem.

A noverke nem is a szuleszeten volt, hanem a nogyogyaszati osztalyon, alig volt akkor konkretan beteg, neki pedig munkaja szinten keves, amit abbol (is) gondoltam, hogy ahogy jottem-mentem mindig a pult mogott ulve csevegett es vihogott epp valakivel. Raadasul ez muszakvaltas utan volt 4 oraval, szoval nem epp a 12. ledolgozott orajaban.

En artatlanul pedig meg mertem kerdezni tole, hogy a branult kivenne-e, merthogy az orvos ket oraval korabban viziten mondta neki, hogy kiveheti a branult belolem. Csak eppen "elfelejtette". Engem viszont zavart nagyon, akkor mar reg bennem volt, fajt is es mentem volna zuhanyozni, de oltozni is nehez volt ezzel. Es konkretan emiatt kezdett velem bunkozni. Mondta, hogy keszuljek, mert nem csak zuhanyozni lesz nehez a branullel, hanem a borondomet is nehez lesz lecipelni vele 3 emeletet, merthogy at leszek rakva, de O biztos, hogy nem segit, neki ez nem munkaja, beteghordot meg emiatt nem fog hivni. (Egyebkent meg sem kerdeztem, hogy segitene-e, sot, arrol sem tudtam, hogy mar indulnom kell le, mellesleg szules utan voltam ekkor nehany oraval, igy talan a beteghordo segitsege sem lett volna tulzo keres, de azt sem kertem. Csak siman a noverke volt rosszindulatu es taplo velem ranezesre. Elotte nem is beszeltem vele.)

A csecsemos is hasonloan viselkedett, az elso talalkozasunknal volt taplo O is, meghozza ugy, hogy nem is kertem tole semmit. Addig sem es azutan sem, de a tobbiektol sem. Nekem mar nem elso babam volt, nem volt szuksegem segitsegre, raadasul kulon szobaban voltam, igy nem is lattuk egymast egesz nap. Latogatokhoz sem jartam ki, napkozben a picit sem toltam be hozzajuk, mert nem volt ra szuksegem. Es megis eleve ugy allt hozzam, hogy bunko volt, gondolom hogy masokhoz is.

A tobbi csecsemos viszont nagyon kedves volt. Igaz, hogy veluk is alig beszeltem, de mindig mosolyogtak, koszontek.

Egyebkent a sors ironiaja, hogy a zarojelentest pont a taplo csecsemos hozta be nekem es bajologva jott be a szobaba hozzam. Kiderult, hogy beazonositott a szuletesi helyem es a vezeteknevem alapjan (utobbi ritka es az elobbi is, mert kis telepulesrol van szo), rajott, hogy a testverem neki kollegaja volt es miert nem szoltam errol korabban, akkor jobban odafigyelt volna. De koszonom, en szeretem, ha alapban normalisan allnak hozzam az emberek. Kieroltetni nem szoktam.