Hogy reagáltál, mikor megtudtad, hogy nem egy baba van odabenn?

Sírtam és remegtem (mindig szerettem volna ikreket, de a családban nem volt amíg emlékszünk, így nem is számatottam rá egyátalán). Annyira, hogy a doki az uh-n az amúgy 500-ftos uh-képet ingyen adta. :-)

Terhesség kb kétszer olyan gyorsnak tűnt pocaknövekedésileg, mint a lányommal annó, és a 30 héttől már nem élveztem ha csinálni is kellett valamit, tiszta mozgáskorlátozottnak éreztem magam.

Szülés sima szülés volt, 2 óra alatt, 3 perc különbséggel születtek a fiaim, második farosan, ő 2 kg volt, első baba 2,5. 35+5 hétre. Szülés után? 11 naposan jöttünk haza, itthon várt az akkor 21 hós lányom, meg ugye apa minket. Alig aludtunk az elején, ami még most is tart (18 hósak), mert még mindig kelnek éjjel, szeretik ha ott alszom velük. 2 hete nem szopiznak kb.

Nem tudom kihagytam e valamit, mire vagy még kíváncsi?

Napom? Eleinte úsztam az árral. Egyedül voltam legtöbbet, férjem dolgozott, este jött, vagy késő du. Lányom mindig ott volt természetesen ahol én, mikor szoptattam meséltem neki,verseltünk, ő is szoptatta a babáit, általában kettőt. :-)Mikor a fiúk aludtak, akkor csak vele voltam, de sajnos az elején nem sokszor aludtak egyszerre. Mikor már kétszer aludtak, rászoktattam őket hogy együtt aludjanak, könnyű volt mert cicin aludtak el. Erre jó volt. Mióta egyszer alszanak, még jobb. Igazán azóta jobb, mióta másznak, kb 10 hós koruktól sokkal jobb. Nem voltak soha járókában, azaz kipróbáltam, de nem szerették, nem szokták meg, csak visítás volt, pedig volt 4 m2-ük. Így mászkáltak az egész házban. 15 hósak voltak majdnem mikor elindultak, már elég stabilak, konkrétan futnak lassan. :-) És nagy huncutok.

Szeretnek együtt játszani, és nagyon elvétve veszekednek csak. Nem úgy a nővérükkel, mert ő meg mindent magának akarna, kicsit irigy is néha hogy a kicsik olyan szépen kitalálják mit akarnak játszani, meg közéjük, és szét is van rombolva a játék (nem szó szerint értem a szétrombolást). Másik fele, mikor a lány épít valamit pl legóból, és a fiúk rombolják le azt, vagy szétszórják a kártyátit, stb, akkor meg persze jogosan hőbörög a csajszi. Hát tegyen igazságot az ember sokszor!!!!

Mindent összevetve nem akalulhatott volna jobban az egész. Kisebb fiam kis szófogadó gyerek, a szűk család huncutja, nagyobb meg egy bújós kis ördög, aki mindenkit levesz a lábáról. A lányom és az idősebb fiú tiszta egyformák jellemre, nem is férnek össze annyira, mint a kicsivel. Ő a kapocs.

Sírtam és sokkot kaptam:) Aztán szép lassan megnyugodtam,majd 3 nap múlva már madarat lehetett fogatni velem. Persze amíg nem éreztem őket mocorogni, addig nagyon sokat aggódtam,meg pesrze mki azzal traktált,hogy húú, egy ikerterhesség nem játék. (az orvosom és a férjemet kivéve,akik bíztattak és reálisak voltak). A 40. héten szültem, természetes úton 9 órás vajúdással, oxitocinnal, repesztéssel, kézzel tágítással, szóval mindennel. Nagyon fájt, de sikerült természetesen szülnöm, mert a babáim bírták:) 2 fiam van, a második nekem is farosan, jobban mondva kettőzött lábtartással jött ki, de nagyobb baj nem lett belőle, egy kis ijedtségen kívűl. 3 nap múlva hazajöttünk, most pedig mndjárt 1 évesek. A szülés utáni időszak nekem nagyon rossz volt, főleg az első 3 hónap, de igazából az első 2 hónap az, amit soha nem szeretnék újból átélni. Depressziós voltam, marha nehéz volt. Aztán ahogy nőttek és jött a tavasz, nyár, már össze voltunk szokva és minden gyönyörű lett:)

Az a 9 hónap tényleg életem legszebb időszaka volt, annak ellenére,hogy a vége nagyon nehéz volt a hatalmas pocakom miatt. (140 cm volt a haskörfogatom,amikor utoljára mértem:) 3 kiló feletti babáim lettek.

És Te? Veled mi újság? Miért érdeklődsz?