Velem van a baj? Ennyire dúlnának a hormonok bennem?

Sziasztok! Négy hónapos terhes vagyok, teljesen el vagyok keseredve. Én nem veszem észre magamon, hogy mindenbe belekötnék, de ami zavar, vagy bánt, azt igenis szóvá teszem. A párom mióta megtudtuk, hogy babánk lesz, egyáltalán nem érzem úgy, hogy tolerálná a dolgaimat. Pedig nem kell neki sokat, csak ezeket kéne megértenie, hogy terhes vagyok és nem önszántamból sírok mindenen. Sok dolog zavar, többek között az is, hogy folyamatosan kételkedik bennem, mióta nem dolgozom. Hogy haragszik rám azért, amiért nem vettem fel a telefonomat, (le volt némítva, mert hivatalos helyen voltam és kiment a fejemből, hogy visszakapcsoljam) mert nem ugrok neki minden kis szavára, kérésére, sorolhatnám. Én annyit kértem tőle, hogy ne dobálja szanaszét a lakásban a ruháit, mert nem a legjobb móka szedegetni őket innen-onnan. Azt is kértem, hogy hanyagolja a számítógépet, mert nagyon rosszul esik, hogy hazajön a munkából és miután megkapja a vacsorát, az neki az első dolga, hogy oda ül. Mióta babás vagyok nem szeretkeztünk, lehet ez is a problémája, de mégis ő nem akarja a dolgot. Eddig alig veszekedtünk, nagyon jól megvoltunk. Igaz voltak kisebb összezördüléseink, de mindig törekedtem arra, amit anyukám mondott, hogy ne hajtsuk álomra a fejünket úgy, hogy haragszunk egymásra.. Tegnap ez azonban megdőlni látszott, mert kérdeztem tőle valamit, ami gondolom nem tetszett neki, nálam pedig teljesen eltört a mécses, mérges voltam rá és sírtam. megkérdezte aztán később, hogy hol a telefontöltője, mire én sértődötten rávágtam, hogy keresse meg, nem sok lehetőség van, ahol lehet. erre felöltözött, fogta magát és elment, majd másfél óra múlva tért csak haza, addig nem vette fel a telefonját, nem válaszolt egy smsre se.. én pedig komolyan elgondolkodtam, hogy ezzel az emberrel éltem én évekig boldogan, zökkenőmentesen, aki most ilyen velem? édesanyám szerint tegyem össze a két kezem, hogy ilyen férfit találtam, aki ennyit dolgozik, hogy a családjának legyen, de én bármennyire is akarom és hálás vagyok ezért, nem tudom csak ezt látni és emiatt kizárni a negatív érzéseimet! lehetséges, hogy tényleg velem van a baj, mert ennyire érzékeny lennék, hogy minden bánt, apró-cseprő dolgok is ( amiket én egyébként nem érzek annak ) ?