Akinek 2. vagy 3. gyermeke is fiú! Mit éreztetek? Nem voltatok csalódottak?

Én mindig kislányra vágytam. De a férjem elsőre fiút akart, és úgy voltam, jobb a bátyó, úgyhogy végülis örültem, mikor kiderült, hogy fiú lesz. Aztán másodjára nagyon kislányt szerettem volna, és a férjem is inkább, sőt, a nagyszülők is. Kisfiú lett. Minden UH-n reménykedtem, hátha mégis kislány... De végülis pár hét alatt beletörődtem. (Mármint még pocakosan.) Nem omlottam össze, de kicsit el voltam keseredve és elszorult a torkom a kislánycuccokat láttam. Aztán elmúlt. MEgszületett a 2. kukisom és olyan természetes volt, hogy kukis. Hogyan is lehetne lány?! Hiszen egy kislányba nem tudok szerelmes lenni! Őt pedig ugyanolyan végtelen szerelemmel szeretem, mint a bátyját és imádom, ahogy együtt játszanak, közös az érdeklődésük, jó újra látnom a nagy imádott kis szerkóit a kicsin... Hidd el, totál megértelek, de annyira hamar elmúlik ez! És a fiatoknak jobb a fiú tesó!!! Nekem bátyám van, tudom! :P

Én most várom a 3-at és nem feltétlenül kislányt, Bármilyen meglepő, de annyira bolodog szívvel nézem a gyerekeim közti összhangot, hogy azt sem bánnám, ha jönne még egy kukis melléjük. :D Persze nagyon boldog leszek, ha megadatik egy kislány és a férjem is megtapasztalja, milyen is ez a szerelem...:D De furcsamód tényleg kevésbé izgat, h lány legyen, talán mert már tudom, hogy a "nem várt" kisfiú is mekkora öröm. ;)

Én amúgy azzal vígasztaltam magam, hogy ennek így kellett lennie! Egyrészt elég vagyok én akaratos királylányak ebbe a családba, másrészt lehet h egy nagyképű, hisztis, belesz@rós kamasz lányom lenne, ehelyett meg (remélem) lesz egy csupaderű, alkalmazkodó, nyugodt fiam. :D (Legalábbis most ilyen a természete.)

Úgy jó, ahogy van!!!! ;)

Nálam pont fordított a helyzet.

Kislányunk van és másodikra nagyon nagyon fiút szeretnénk. Még nem tudjuk a nemét, de már férjem is és én is beleéltük magunkat, hogy fiú, a héten kiderül, hogy az-e vagy sem... Ha kislány mindenképp kell nekem is egy kis idő majd, hogy megbarátkozzam a gondolattal, hogy még egy kislányunk lesz. Rossz érzés, hogy így érzek, és de nem tehetek róla. Férjem azt mondja, hogy ugyanolyan boldog lesz még egy lánykával is, én is tudom,hogy imádni fogom, de azért olyan jó lenne egy kisfiú!!!:)

A lányom nekem a mindenem, az életem, iszonyú szoros, igazi csajszik kötődés van közöttünk, egymás támaszai, szövetségesei vagyunk. Nekem ő a legszebb,a legcsodálatosabb, a legbájosabb teremtmény a világon. És egyelőre nem tudom elképzelni, hogy még egy kislány iránt így lehet érezni! Pedig lehet, ezt több gyermekes anyukáktól tudom:)

Aztán sajnos történt a környezetemben egy szomorú dolog, egyik ismerősöméknél a 3. lányka érkezett volna, nagyon fiút akartak. Aztán szegény kislány a szülésnél meghalt, az anyukája azt mondta, az életét odaadná, ha 3 egészséges kislánya lenne....

Úgyhogy mindegy, erre kell gondolni, tényleg csak egészséges kisbaba legyen!

Képzeld el, én 5-ször szerettem volna kislányt, de persze nem 5 lányt :-)

Elsőre azért, mert végig lánynak nézték (nem most volt), és beleéltem magam. Másodjára azért, mert fiam már volt. Harmadjára azért, mert már 2 fiam volt. A 3. aztán lány lett. A 4. 10 évre rá született, lányt vártam, hogy kiegyenlítődjenek az erőviszonyok, be is jött. Az 5.-nél azért akartam lányt, mert kicsi a korkülönbség, és úgy gondoltam, jobban tudnak majd játszani. Hát Ő fiú lett. Egyedül nála éreztem csalódottságot, amikor kiderült, aztán meg lelkifurdalást a csalódottságom miatt. De könnyen túltettem rajta magam, most meg már el sem tudom képzelni nélküle az életemet. százszor bújósabb az összes lánynál.

Amúgy anyósomnak 5 fia van, lánya meg egy sem. Az utolsó kettőnél már el sem tudta képzelni, hogy esetleg lánya lehet, annyira beleszokott a fiús anyuka szerepkörbe.

Én ugyan az első babámat várom, de borzasztóan szerettem volna egy kislányt, a doki 3 héttel ezelőtt biztosított róla hogy 80%ban kislány! Ki a fene gondolta volna hogy abból lehet kukac is? Tegnap mondta hogy bárcsak a lottó 5ösben lenne olyan biztos, mint hogy itt kisfiút lát! Borzasztó csalódott voltam és még rosszabb volt hogy a párom mondogatta hogy növesszen egy kukit... hát növesztett is! Ma megyünk 4D-re, nagyon reménykedem hogy mégis csak kis csaj bérli a pocakomat de nem sok esélyt látok rá! Mellesleg rettenetes bűntudatom van amiatt is hogy ennyire kibuktam a kisfiú miatt! Rossz kismamának érzem magam... :-(

23 hkm