Le kellett mondanom a háziállatokról a baba miatt. Ti hogy döntöttetek volna? Hogy döntöttél, ha voltál már ilyen helyzetben?

Azt nem értem, miért kellett az állatokat vállalni, ha tudtátok, hogy el fogjátok küldeni őket,ha jön a baba. Nem vagy egyáltalán felelősségteljes, sőt. Nekünk egy mopszunk van a 7,5 hónapos fiam mellett, eszembe nem jutott elküldeni itthonról, úgy vállaltuk,hozzáteszem jól átgondolva, hogy tudtuk, hogy babát szeretnénk.

Reggel megtudtam, hogy jön a baba, az állatok délután mentek otthonról. Nekem is fájdalmas volt, szerettem őket, és nagyon tudok kötődni, de segített, hogy csak a babára koncentráltam. Túl leszel rajta, meglátod!

Utolsó, ennyire ne legyél erre büszke. Tényleg, miért vállaltatok Ti állatot? Ők sem tárgyak, akiket csak úgy ki lehet dobni.

nekem van 1 kutyám és 4cicám hát nem váltam meg tőlük csak annyival másabb h nem én takarítom az almot.

Én sem váltam meg a cicámtól, pedig ő nem csak kinti cica. Megtanulta, hogy a gyerekszobába nem megy be. De mióta jár a fiam, ő megy a cicához, és ügyesen tudja már simogatni is. Nagyon szereti, és soha nem volt miatta semmi probléma. Szívtelenségnek tartom megválni az állattól!!!

nekem egy kutyám volt, de mivel ikreket várok minden tünet duplán jött elő, a kutya megérezte a babákat szerintem és teljesen másképp kezdett viselkedni, szobatisztából visszafejlődőtt, állandóan oda pisilt meg kakilt mindenhova, mindig végig húzta a seggét a kakiban volt olyan hogy fürdettem és közben hánytam, az ötödik hónapban elvittük ismerősőkhöz ahol több állat volt megszoktuk látogatni is és tudom jó helyen van és ott nem is csinál ilyeneket, nagyon hiányzik de két gyerek mellett nem birtam volna

Nekünk csak egy cicánk van,bent lakik.Úgy beszéltük meg,hogy tavasszal elkezdjük kiszokatni az udvarra.(nyáron jön a baba)Nem merem bevállalni,hogy bent maradjon,mert ő nagyon "vad" cica,emellett nagyon féltékeny és félek,hogy bántaná a babámat.Igaz a szívem megszakad,ahogy arra gondolok,hogy ha esik,ha fúj neki majd akkor is kint kell lenni.Szegénykémet nagyon elkényeztettük,de azért a baba fontosabb és bízom abban,hogy a macskusz végre igazán élheti a saját kis életét(lány és még nem voltak kiscicái),bepótolhat minden kimaradt dolgot.Én nem érzem magam emiatt szívtelennek és a kérdező sem az,nem tudhatja az ember,hogy mikor dönt úgy,hogy családot alapít.Ne ehhez tegyük már függővé azt,hogy vállalunk e állatot vagy sem.

Ráadásul csak nyulak, Simán tartható gyerek mellett és nem if foglalnak sok helyet. HIába próbálsz mosakodni, egyszerűen nem voltak fontosak neked és nem akartál már foglalkozni velük.

Én vagyok az az "utolsó" akinek írtál. Nem vállaltam babát. Állatokat vállaltam. Aztán egy rossz időszakban nem figyeltem a hasmenésre és nem hatott a gyógyszer. Mellette fogant meg a baba. És ott álltam a választás előtt. A gyermekem választottam. Nem vagyok rá büszke, évek teltek el azóta, és 100 ból megismerném a kisállataim, de nem tarthattam meg őket, mert még mindig jobb nekik egy másik gazdinál, aki figyel rá, mint egy olyannal, akinek nincs ideje foglalkozni vele.