Surgossegi UH-on Angliaban lathatom a babat?

koszi:D

Azt nem mondtak, hogy vigyem a terheskonyvemet. Abba irnak?

Tegnap is volt egy kis verzes, de kevesebb, fajdalom semmi. Ma is egesz nap szivargott, de nem sok. Meg most is, csak igy az egesz napi szivargas mar tobb volt, mint tegnap elott. Most meg meg megjon erzesem is van mar legalabb fel oraja, egesz nap ugy ereztem, hogy nem nagyon kene mozogni. Holnap 4-kor van UH. Felhivtam oket, azt mondtak, hogy nem tudnak megnezni, csak holnap 4-kor.

Olvastam egy cikket a mehszajsebrol, talan onnan jott a verzesem. En azt hittem, hogy az tenylegesen seb, de azt irja, hogy az tulajdonkeppen nem. Elofordulhat terhesseg alatt, folyamatos huvelyi fertozes miatt is. Terhes is vagyok, es 7 hetes korom ota folyton visszaesek enyhe fertozesbe. A mehszajseb pedig verzest okozhat. Hetek esetleg honapok kellenek a kialakulasahoz. Ez mind igaz ram. Ezzel probalom nyugtatni magam. A masik a fajdalom. Tobb forumon olvastam, hogy a terhesseg alatt egesz hosszan visszajohetnek mensi kornyeken a fajasok. Mikor meg kellett volna jonnie 4 hetes koromban, akkor is fajt, egy kicsit fajt 8 hetes korom korul is, par nappal elotte, s most 11+5 vagyok... Nagyon remelem, hogy igazam van.

Tegnap elkezdett omleni belolem a ver, paromat felhivtam, vigyen be, mert buszon nem hiszem, hogy tuleli a betet. Ott csak kitett, mert tenyleg nem tudodd bejonni velem, allt a bal a munkahelyen. A nagy labirintusban alig talaltam valakit. Egy nurse elvezetett valameddig, aztan mondta, hogy erre tovabb, de nem talaltam, bementem egy reszlegre, ott elkezdtek magyarazni, en sirva fakadtam, hogy valaki most mar vigyen valahova, mert nem talalom, verben azok, es mindjart osszekenem a padlot is. Erre rogton elkisertek, megkerdeztek, hogy mennyire verzek, mire en, hogy a nadragom csupa ver, azert toljam le a nadragot, bugyit, megnezik, gyorsan bevitt a toalettre, mondta, hogy csereljek betetet, mindjart jon. Mire letoltam ujra a bugyimat...ott volt...a kezembe vettem, nem is tudom miert. Egy olyan kis holyag szeru valami volt, de en tudtam, hogy o az. Ekkora jott vissza a nover, mondta, hogy azt tegyem bele abba a talba, merdeztem, hogy az e a bebi, erre mondta, hogy nem tudja meg, menjunk vissza a vizsgaloba, fekudjek az asztalra. Ott fekudtem kiteritve, kiszolgaltatva...egy-ket perc mulva visszajott, es mondta, hogy sajnalja, de elvesztettem a babat, nagyon kicsi volt, valoszinu 6 hetes (ma lettem volna elmeletileg 12 hetes)...en persze sirtam...es most is sirok, ahogy irom, bocs, hogy ilyen reszletes vagyok, de olyan jo kiirni magambol, a csaladom nem tudta, hogy terhes voltam..nem tudom, hogy elmondom e nekik. Mondta, hogy a placenta is tavozott, egyfelol jo hir volt, mert magatol tavozott, nem kellett beavatkozni...az is furcsa mod nyugtatolag hatott, hogy kabe 6 hetes volt, es a burokban nem lattam embriot...talan nem is elt soha, talan el se jutott odaig, hogy megdobbanjon a szive...remelem soha nem dobogott a szive, igy ha nem elt, nem is halt meg...7-8 hetes korom ota erzem, hogy valami nem stimmel, ereztem, hogy valami baj lesz, igy nem is mondtam el senkinek, egyedul parom tudta. Anyak napjan akartam elmondani anyosnak, de aznap kezdodott az egesz...tegnap elott ejjel magas lazam volt, vacogtam, es folyamatos fajdalmam volt, habar nem eros...valoszinu akkor tagultam. En meg szerdan dolgoztam 13-ig, 16 ora korul mar nem voltam tobbe terhes. A doki kozonyos volt, a nurse-ok nagyon kedvesek voltak...megkerdezte az egyik, hogy hogy vagyok, mire en csak annyit mondtam, hogy nos,...es elsirtam magam. Fel oraig legalabb ott szipogtam magamban, ok tettek a dolgukat. Az alatt a fel ora alatt megprobaltam nem gondolkodni, csak tudatosan figyelni a legzesemre, hogy lenyugodjak. Az orvos elozoleg megvizsgalt, nem tudom mit csinalt ott alul, de fajt, elegge, mintha szedegetett volna ki belolem szovet darabokat, nem lattam. Aztan a fel ora leteltevel furcsa erzesem tamadt, ami miatt lelkiismeretfurdalasom is volt, meg most is az van. Valamifele nyugodtsagot ereztem, mintha a stressz, ami 5 hete bennem van, tavozott volna a babaval egyutt. Azt hiszem elfogadtam a torteneseket. Aztan atvettem a haloruhamat, mert ugy mentunk be a korhazba, hogy bepakoltam, ereztem, tudtam, hogy benn fognak tartani. Befele a korhazba mondtam is a paromnak, ha benntartanak kaparasra, es ha ertem jon masnap, ne hozza be a lanyunk, es meg aznap se hozza be, nem akarom, hogy megijedjen. Persze parom mondta, hogy valakibol csak ugy omlik a ver, nem biztos...de en mondtam, hogy tudom, hogy vege...erzem mar az elejetol fogva.

Egy olyan szobat kaptam, ahol egyedul voltam, kulon furdoszobaval, magamra csukhattam az ajtot is. Azon az osztalyon mindenki hasonlo helyzetu volt, mint en, a korhaz okosan teljesen a masik szarnyra helyezte a babakat es anyukaikat...jo volt nem hallani a babakat. A szuletesnapomra jott volna...

Masnap csinaltak egy Uh-ot, a no aztan mutatta, hogy ott meg van egy kis szovet...en eszre se vettem volna...csak bamultam a ket ures fotot, ahol egy 12 hetes magzatnak kellett volna lennie. Ez ma reggel volt. Aztan most delutan hazaengedtek, mert nem nagyon verzek, es latjak, hogy lelkileg jol vagyok...oh hogy milyen nehez volt eljatszani, de ha sirok elottuk benntartanak. Fizikalisan szerintem holnapra nem lesz bajom, most azt hiszem csak fekudni fogok holnap reggelig. 1 het mulva kabe vissza kell mennem, hogy csekkoljak, hogy van e bennem meg valami. Azt mondtak, 1-2 hetig eltarthat a verzes, aztan ra egy honapra megjon az elso menszi, varjak meg 2-3 menszit ezutan, s akkor el lehet kezdeni probalkozni...nem hittem volna, hogy ez megtortenik velem...de gondolom mind igy vagyunk ezzel...ilyenkor jonnek a kerdesek, hogy miert, pedig tudom, hogy nem az en hibam, es nem is a baba hibaja...csak egyszeruen megtortent. Adtak egy levelet, amit ala kellett irni, az allt benne, hogy a belolem szarmazo dolgokat kivizsgaljak, hatha megtalaljak az okot, aztan 14 nap mulva elkuldik a krematoriumba...amikor ezt olvastam, csak azt mondtam magamnak, legalabb tisztes temetest kap, nem csak kidobjak a kukaba...

Nem tudom, mennyi ido, mire osszeszedem magam, holnap dolgoznom kell, szeles vigyorral az arcomon, mert odabenn se tudjak, csak azt, hogy ma beteg voltam, nem tudtam dolgozni.

Vannak pillanatok, mikor egesz jol vagyok.

Benn volt a laptopom, gondoltam, hallgatok egy kis zenet, az mindig segit rajtam. Valami relaxalot akartam betenni, igy betettem Enyat, mert nagyon szeretem. Rakattintottam egy szamra, csak talalomra, s ezt enekelte:

Where are you this moment, only in my dreams, your missing, but you're allways a heartbeat from me...is there a way I can find you....Erre megint elsirtam magam, mert pont ezt a szamot raktam be? Aztan tovabb hallgattam konnypotyogva Enyat, s akkor azt enekelte: Feel the touch of tears that fall, they won't fall forever, in the way the day will flew, all things come, all things go...mintha ez is nekem szolt volna, hogy nyugodjak meg, eljon majd a nap, mikor elmulik a fajdalom.....

Majd eljon ez a nap is, tudom...egyszer. ...olyan picike volt...tul pici az elethez.