Ti hogy bírjátok, hogy a kicsi "masszíroz" titeket?

32 hetes vagyok és imádom, ahogy mocorog. A mi babánk nem durvul, vagy ha erősebbeket rúg, akkor azt ügyesen nem a szerveire méri, hanem kifelé, így az nem fáj, hanem az apukával jókat mosolygunk, hogy a "babydömper beindult". :)

Egyébként lehet, hogy azért viselem jobban a dolgot, mert ő a kezdetek kezdete óta sokat mozog, sokat rugdal, pörög-forog, így teljesen összeszoktunk.

A gyomrom elég sokszor ég, de iszok rá kakaót, és letudom a dolgot. Nem nagyon stresszel a dolog, majd elmúlik. Légszomjjal nem küzdök, de majd meglátjuk mi lesz egy hónap múlva.

Röviden: én imádom az állapotom, élvezem, ahogy gyűr a kicsi, és rossz szavam nem lehet rá, mert célzottan nem a szerveimet aprítja. :)

Őszintén szólva, engem az ismeretségi körben a gyakorló anyukák lelkesen edzenek... Először jöttek azzal, hogy a kezdetleges rosszullétek... akkor meg tudom mi az az úristen... aztán nem volt rosszullétem...

Utána jöttek azzal, hogy majd amikor nagy hasam lesz milyen nehéz lesz minden... Nagy hasam van/volt eléggé, de én nem érzem a nehézségeket. Élem az életem ugyanúgy. hanyatt nem fekszem, mert akkor most olyan 2 kg-os lehet, és érzem, hogy hosszabb idő után elnyomja már a vérkeringést, de nagy ügy, átfordulok.

Jöttek a "kedves ismerősök" terheléses vércukorral... Az se volt nagy szám.

Most az volt az utolsó, hogy majd a 30. hét után... Én még most se tapasztalom, hogy bármi nyűg lenne, mozgolódik, ficereg, ahogy írtam is, de nem fáj.

De lehet, hogy én mivel már annyi rémsztorit hallottam, azért viselem máshogy a dolgot.

(Természetesen minden ijesztgetés csúcspontja a szülés...)

De mást nem egy hónap múlva majd írok, hogy hogy vagyunk! :) De akkor te is... és kérünk akkor majd képet... :)

1.

33 hetes kismama vagyok. Teljesen jól érzem magam. Tornázok napi szinten dolgozok is még( a héten) és beindult nálam a fészek rakási ösztönöm. :)

Eleven a babám de imádom érezni ahogyan mocorog és helyezkedik. Igen néha van, hogy erősebben rúg meg na de az kibírható.

Második terhességem az elsőt is nagyon jól viseltem. Persze tudom, hogy nem mindenkinek leány álom a baba várárás de én élvezem nagyon. :D

Nah, akkor mégis csak volt "haszna" az első idők rosszul léteinek, legalább edződtél a fóbiád kapcsán. :)

Engem konkrétan olyasmikkel riogattak, hogy volt, akinek egész nap hányingere volt, szédült, elájult, egy falat sem maradt meg benne, de éhezett, nyűgös volt és társai...

Ugye írtam, hogy nálam a rosszullét... nem igazán volt, ami meg igen... az kiskutyának a füle. Egy gyomorrontás jobban megviselne, mint az.

Utána kaptam az ívet, hogy ahogy nő majd a hasam, milyen kényelmetlen lesz. Tény és való, nem vagyok egy fürge gyík, de A-ből B-be eljutok, míg így is, hogy sokan azt hiszik, mindenórás vagyok. (Oh, még csak az kéne, maradjon csak benn augusztusig a Törpicúr.) Ami problémás, hogy nem tudok hason aludni, de könyörgöm, melyik kismama alszik ilyenkor hason?

A cukorterhelés... kb. úgy jártam, mint te, kedves Kérdező. Szomjas voltam, megittam, bevásároltam, barátnőztem, visszamentem és levették a vért. Aztán hazamentem aludni, mert álmos voltam. (Sokan meg olyanokkal rémítgettek, hogy a szülés is beindult tőle... )

A mozgás... Nem tudom, nekem befelé nem rúg erőset. A szerveim irányába a csuklást szoktam csak érezni, kifelé meg látunk ám mindent, saroktó kezdve fejig mindent... :D

Méret alapján két héttel jár előrébb, a kezdetek óta, így valamivel több, mint 2 kg lehet... Ezt inkább a forgásnál érzem, ahogy átfordulok a hátamról oldalra, és a súly megindul. Bár ez inkább vicces. :)

Hanyadikára vagy kiírva kedves Kérdező?