Normális dolog az hogy még meg sem született a gyermekem de anyósom akivel egy háztartásban élek az már eldöntötte hogy a gyermekem egy szem cukrot sem kaphat?

Mert anyósé a ház és én nagyon hálás vagyok érte hogy itt lakhatok sokat segít mindenben ha kell anyagilag szó nélkül kisegít, rengeteg gyermekholmit vett már most gyermekemnek, és el vállalja nagyobbik fiamat is ami nem az ő vére, ha gyermek vigyázásról van szó.

valószínűleg azé akar döntéseket hozni mert részt akar venni a gyermeknevelésben is.

Ráadásul már kiválasztottuk a gyermek nevét is és az sem tetszik neki.

Ami nem is baj mert nekünk kell hogy tetszen és nem anyósnak.

Attól félek ha ellene szegülök akkor nem fog segíteni a gyermeknél és teljesen egyedül maradok, és nem tudom majd kire bízni ha olyan helyre megyek ahová nem vihetem a gyermekem.

Egyébként nagyon jó asszony csak ő másképp látja csinálná a dolgokat mint mi.

Egyenlőre költözni nem tudunk, főleg hogy jön a baba is minden pénzünk rá megy majd.

Hogyan és mikor vágjam be anyósnak hogy nem minden úgy lesz ahogy ő tervezte?

Már megvásároltam mindent amire szüksége lesz a babánknak előre 1 évre, abba nem szólt bele jó ötletnek tartja mert van időm az olcsóbbat keresgélni szülés előtt, mint szülés után 1 boltba megvenni drágábban mert mindent egy helyen meg lehet kapni.

Valószínűleg anyós azért mondja hogy nem adhatunk neki édességet majd a kisebbik gyermeknek mert a nagyobbik fiam édesség függő lett mert az apja rá szoktatta az édességre a pénz keret nagy volt és nem voltak korlátok, csak az volt a bibi hogy mikor átköltöztünk új páromhoz egyszerűen nem evett meg semmit annyira hozzá volt szokva az édességhez itt meg nem szokás az édesség.

Akkor mondta is hogy a nagyobbik gyermekhez már nem szólhat bele, mert amikor kellett volna ő nem volt jelen a nevelésben.

Hát igen jól el rontottuk a nagyobbik gyerköcöt, beleszoktattuk a jóba és ha nem volt édesség otthon akkor főztem neki külön édes főtt ételt hogy legyen valami a hasába.

De nem tudtam elnézni hogy a gyerek ha nem volt édesség akkor nem evett 2 napig, megsajnáltam és teremtettem.

Elszaladt velünk a ló, a második gyermeknél visszafogottabbak leszünk már kis kora óta úgy neveljük majd hogy örüljön az édességnek ha kap ne az legyen a fő elesége.

Jól látja anyós mert elrontottuk és sokáig tartott mire rendbe hoztuk a hibát a nagyobbik gyerköcnél, de az se megoldás hogy 1 falat édességet ne kapjon meg a gyermek mert később falási rohamai lesznek.

Igen így kényelmesebb gond mentesebb az élet ha van kire támaszkodni ha baj van.

Lehet hogy most önálótlannak fogok tűnni bár nem vagyok az, az első gyermekem nevelésében a volt anyóstól nevelési segítséget semmit sem kaptam még a gyermekre sem vigyázott mikor szükség lett volna rá.

Napokig egyedül voltam otthon gyermekemmel a volt párom a munkahelyén.

Itt kicsit kiélvezhetném a helyzetet hogy nem vagyok egyedül és más is az ölébe veszi gyermekem.

Nem lesz elridegűlve az emberektől mint az első gyermek.