Az orvosom ki akar írni táppénzre, most 20 hetes terhes vagyok, de egyedüli munkaerő vagyok, és a munkaadóm nem talált senkit helyettem, akit betaníthatnék. Ilyen esetben mit csináljak?

a babád vagy a munkahelyed a fontosabb? A kérdés egyszerű, a választ magadnak kell meghoznod. Ha a munkahelyed és a babáddal történik valami, akkor a lelkiismereteddel is neked kell szembe nézned. Kívánom, hogy ne így legyen!

Sokkal célravezetőbb lenne az orvossal megbeszélned a helyzetedet. Ha megbeszélitek, neked mi a munkád, szerinte mi az ok, ami miatt ki akar írni, talán könnyebb lesz eldöntened, melyiket válaszd.

Kérdés, hogy azért akar-e kiírni a doki, mert valami miatt veszélyesnek tartja, hogy dolgozol, vagy azért mert ez a szokása. Te bírsz még, szeretnél-e még dolgozni? Az a tapasztalatom, hogy vannak olyan dokik, aki mindenkit ki akarnak írni. 27 hetes vagyok, eddig már két doki is furán nézett rám, hogy még dolgozok, egyik meg mondta, hogy nyugodtan dolgozhatok végig, ha jól érzem magam. De ha tényleg oka van a táppénznek, akkor nem tudsz mit tenni, a munkáltatód kénytelen lesz megoldani.

Teljesen egyetértek, tisztázni kell, hogy miért akar kiírni. Rám is ferdén néznek, hogy 33 hetesen még 3 hétig dolgozni akarok, de pont nem érdekel, nekem még jót is tesz a napi elfoglaltság. Szerintem döntsd el Te: ha maradnál otthon és a doki is kiírna, akkor le van ejtve a munkahely, de ha dolgoznál, akkor beszéld meg a dokival, hogy vállaható-e.

en osszetennem a ket kezem ha itt is ilyen orvosok lennenek. Kulfoldon elek es itt nem divat kiirni a kismamakat igy a legtobbunk utolsokig huzza. Hozzaallas terhesseg nem betegseg. Ugy kell konyorogni h nem vagyok jol irjon mar ki. Igen lehet dolgozni ha jol vagy, csak az utolso hetekben mar igazan nyug az egesz. En a babat tartanam elsonek, nem a munkahelyem. Lehet h bealdozol most, az is lehet h nem lesz ettol meg baj, de szerinted a munkaltato ezt becsulni fogja amikor a gyed lejarta utan vissza szeretnel menni dolgozni. En meg keves ilyen munkaltatoval talalkoztam, mindMo-n mind itt kulfoldon aki becsulne a szorgos munkavallaloit. Altalaban mindig a hulye meg a lustaknak kedveznek...

Én is pontosan ugyanígy voltam, mint te. Egyedüli munkaerő voltam, azt hittem, pótolhatatlan, még szabi alatt is dolgoztam otthon, meg folyton csörgött a telefonom, a főnök életképtelen volt nélkülem. Ez így ment tíz évig. A férjem sokszor haragudott is, hogy így kihasználnak, és még csak meg se fizetik, minimálbért kaptam, nem csak papíron, hanem a valóságban is. Többször mondta, hogy majd meglátom, egy "köszönöm"-öt se fogok kapni a végén. Neki lett igaza... Terhes lettem, szóltam, hogy keressenek helyettem valakit. Egy novemberi napra voltam kiírva szülni, úgy volt, hogy októbertől felvesznek valaki mást, én betanítom abban a hónapban, majd szabira megyek szülésig. Így totál végig dolgoztam a nyarat, fitt voltam, energikus, de kissé stresszes is a pihenés hiányától. A doki többször felajánlotta a táppénzt, én meg visszautasítottam. Aztán derült égből villámcsapás, szeptember közepén megindult a szülés, a koraszülött intenzíven kötöttünk ki. A főnököm meg (telefonon) megkérdezte, mikor megyek be, hiszen az új lány csak októbertől jön, meg be is kellene tanítani. Na, itt elszakadt a cérna, és közöltem: nem, oldják meg! Mit képzelnek? Érdekes, egy hét alatt megoldották. Mélységesen megbántam, hogy akkor így cselekedtem, sokáig lelkiismeret furdalásom volt, amiért koraszülött lett a gyerekem. Szerencsére egészséges. Gondolkodj el ezen!

Kedves Utolsó! Ez elég kemény. Örülök, hogy jól vagytok. Ezért mondom, hogy a kímélet igenis kell. De ha ideális munkahelye van az embernek, akkor ebben segítenek. Neked ennek az ellenkezője volt, remélem a Kérdezőnek nem. :-(