Milyennek képzeldted a terhességet? Ehhez képest milyen volt?

Azt hittem, hogy az elején meg lesznek azok a tipikus tünetek, hányinger, hányás, kívánóság stb. Ehhez képest enyhe hányinger volt a 9. héttől a 12. hétig.

Azt hittem maga lesz a nyugalom és béke időszaka, ehhez képest mindentől paráztam/parázok.

Azt hittem az utolsó hónapokban érzek majd egy kis kellemetlenséget, hát nem, jött a vizesedés, a szapora pulzus, az átmeneti szívdobogásérzet stb :)

De azt sose hittem, hogy terhesség alatt így lehet kötődni és így lehet szeretni a kisbabámat és emberileg mennyire megtud változtatni, jobbá tud tenni egy még meg nem született baba. :) 35 hetesen visszagondolva, nem volt nehéz terhességem eddig, de sok új dolog volt, amit nem is képzeltem volna :)Már nagyon várom a fiam érkezését :)

én a nagy pocakon kívül semmire nem gondoltam nagy naívan, vagy eszembe sem jutott más, hogy mit várhatnék

ezzel szemben:

a végefelé ödémásodtam és inkább idegileg, érzelmileg voltam ki, mert ha pihenni akartam senki nem volt körülöttem megértő, mindenki megsértődött ha esetleg nem megyek át hozzá, a zebrán kocsiból beszóltak, hogy haladjak már, az orvosokat nem érdekelte, hogy rossz volt a vérképem, más a macskáját tette a képembe - rettegtem a toxoplazmózistól, meg sorolhatnám. ezekre mind mind nem számítottam.

Én féltem tőle, mert sok rizikó, nyavalya, kicsit hipochonder vagyok, attól tartottam, hogy minden bajom lesz egész idő alatt.

Ehhez képest semmi nem volt, teljesen nyugodt voltam, se hányinger, se rosszullét, se szörnyű hízás. Igazából kiegyensúlyozottabb voltam, mint bármikor előtte. A vége sem volt megterhelő, csak az alvás meg a felállás ment nehezebben. Nem aggódtam végig az egészet, ahogy számítottam rá, nekem pozitív élmény volt.