Vetélés után hogyan lehet félelem nélkül élni az újabb várandósság alatt?

Szerintem nem lehet. aki egyszer megégett, az után a félni fog.

Talán arra gondolnék, h ez egy új terhesség, új lap, új történet, ami máshogy végződik majd.

Szerintem sehogy nem lehet nem félni. Majdnem ugyanaz a sztorim, mint a 3-asnak. Egy missed ab-om volt egy évvel ezelőtt a 9. héten. Mi egyből elkezdtünk újra próbálkozni, első mensi után engedélyezte az orvosom. Valahogy úgy éreztem, hogy csak attól lesz újra minden rendben, ha újra terhes leszek. Annyira begörcsöltem, hogy a korábban tökéletesen működő ciklusomat is blokkoltam, nem tudott megrepedni a tüszőm, leállt az ovulációm. Kaptam clostit, amitől meg annyira beindultak a folyamatok, hogy petefészek cisztáim lett, még kórházba is kerültem miattuk, túl jól reagált a szervezetem. Ez volt 2014. szeptember elején, akkor megfogadtam, hogy elég, most helyretesznek fizikailag, aztán idén már nem próbálkozunk, ez a 3-4 hónap legyen testi-lelki regenerálódás. Novemberben pozit teszteltem :)

Rettegtem az első UH-ig, aztán a következő előtt megint, a 12 hetes előtt megint, 16 hetesen megint. Mindig attól féltem, hogy közlik majd, hogy már nem él. Most 20 hetes vagyok, tegnap volt a genetikai UH, minden rendben van, minden méret, érték tökéletes, boldogan ficánkolt. Egy hete naponta többször érzem, hogy mozog, egyre határozottabban, én most nyugodtam meg. Most már nincs az, hogy hetekig nem tudok róla semmit, csak reménykedem, hogy jól van, mert minden nap jelez, így sokkal könnyebb :) Teljesen nyugodt persze akkor leszek csak, ha már kint lesz egészségesen, de így már sokkal jobb.

Szerintem akkor vágj bele, ha úgy érzed, már tényleg elengedted az előzőt. Félni mindenképpen fogsz, mivel csak a rossz oldalát ismered, de hinni kell benne, hogy 2x nem csap ugyanoda a villám :) És nem olvasgatni negatív sztorikat, csak olyanokat, amikor másodjára minden rendben volt. Látod, van ilyen, én is problémamentes vagyok teljesen ezúttal, csodaszép kislány van a hasamban :) Sok sikert :)

25 hetes halvaszülés és két 6 hetes magzat elveszítése után estem teherbe.

Végig izgultam az első heteket, hogy legyen szívhang. Kb. a 10. héten nyugodtam meg kicsit.

De közben volt hematómám, ami vérzett, és kiderült, hogy gyenge a méhszájam, bármikor nyílni kezdhet. És ott van a hab a tortán, hogy nem tudjuk mi okozta a 25. heti spontán burokrepedést.

Tisztában vagyok a veszélyekkel, de nem adom át magam a félelemnek. Már érzem a babám mocorgását. Beszélgetek vele, énekelek neki, küldöm a boldogsághormonokat.

Ha én stresszelek, akkor ő is.

Nekem 2013 nyarán volt missed abom a 8 héten. Aztán nagyon nehezen jött össze egy igy utólag nem is bánom, mert még ennyi idő után is mindig parázok. Minden kisebb görcsre megrezzenek, hogy jaj csak nehogy... Teljesen más ez a terhességem mint az első, ami annyira gondtalan volt. Eszembe sem jutott hogy szivhang figyelőt vegyek... A hasam is húz lefelé, meg olyan nem tudom milyen... Soha nem volt még ennyi folyásom mint most van... ugyhogy minden bajom van, és ahelyett hogy élvezném azt a várva várt érzést hogy jaj de jó hogy mocorog, azért izgulok h jussak már el a 36. hétig, amikor már nem koraszülött és nem is lehet semmi baj ha esetleg megszületik!

Ugyhogy egy missed ab után nem könnyű egy ujabb terhesség. Akármikor érkezik is...