Milyen tapasztalataitok vannak a terhesség első harmadában jelentkező vérzés jelentkezéséről? Kaptatok rá gyógyszert? Dózis? Végkifejlet?

Én 6-7 hetes kor körül kezdtem barnázni, kaptam Utrot először 3*1-et arra elmúlt, majd egyik nap folyt belőlem a vér, szerencsére csak a hematoma ürült, ezután még 3*2-t kellett és utána nem volt gond többet.

Második trimesztertől terhes tornázok, most 1-2 nap híjján a 3. trimeszter kezdete előtt már sokkal nehezebb :D

Én először 5 hetesen barnáztam, kaptam Utrot, utána 8 hetesen,11 hetesen és legutóbb 30 hetesen barnáztam. Sosem tudták megmondani az okát, baba jól volt mintvégig, csak én rágtam le folyton az össz körmöm az idegtől. Állítólag ahogy nőtt a méh, megpattanhatott egy ér, más magyarázatot senki nem talált, mert többen is vizsgáltak.

Most 34 hkm vagyok, remélem már nem kell ilyen sokat aggódnom.

Feküdnöm nem kellett szogorúan, de én vérzés után nen mertem nagyon talpon lenni.

Nekem 4* volt haematóma miatt kevés élénk piros vérzésem. Nagyon el voltam keseredve (első terhességem) és rettegtem, hogy elvesztem a babát. 5 hétig kellett feküdnöm.

Az orvosom nekem is azonnal felírta a szokásos hormontablettát, No-Spa-t (úgy hogy egyszer sem görcsöltem) és MagneB6-ot. Az utóbbi kettőt nem szedtem, inkább még több magnézium- és B-vitamintartalmú ételeket ettem. A hormontablettán 1 napig agyaltam, nem akartam szedni, de nagyon akartam a babát. Alaposan utánaolvastam, és világos lett, hogy csak abban az esetben van értelme szedni, ha alacsony a progeszteronszintem - első trimeszter 10-44 ng/ml - de nem csak ez okozhat vetélést.

Másnap gyorsan elrohantam egy vérvizsgálatra (saját magamtól, nem az orvos küldött -, majd még egy nap múlva lett eredmény: 9,8 ng/ml. Majdnem elérte a normál minimumértéket - úgy döntöttem, hogy nem szedem a hormont.

A legnagyobb boldogságomra megmaradt a babám, egészséges, csodálatos kislány, aki már 15 hónapos!

Kedves lillentyű! Nagyon-nagyon sajnálom, ami veled történt. Nem is tudom mit mondhatnék. Azt hiszem, hogy hasonló szituációban én azzal vigasztalnám magam, hogy inkább most, így az elején, mint később. :(

Kívánom hogy minél előbb sikerüljön magad összeszedni, és teljesüljön a vágyad.

6. válaszoló vagyok.

Szia! 5-ös vagyok.

Nagyon sajnálom ami veletek történt! :-( tudom ilyenkor nehéz vigaszt nyújtani, de lehet sikerül egy kis erőt merítened. Nekem is az első elment, nem volt művi beavatkozás és rá egy hónapra ismét terhes lettem az én kis povlcaklakómmal :-) doki úgy fogalmazott, hogy az elő előkészítette a terepet a kis életerős babámnak, aki a nehézségek ellenére is velünk maradt :-)

Sirasd meg, gyászold meg és fel a fejjel, jönni fog a te kicsi pocaklakód is, aki veletek is marad! :-)