Akinek sokáig nem sikerült a baba végül mit változtatott, hogy terhes lett?

A helyetekben orvoshoz mindenképp elmennék, hogy tudjam egészségügyileg rendbe vagyok-e én és a párom is egyaránt.

Aztán ha minden stimmel akkor semmiképp nem görcsölnék rá a dologra, nem számolgatnám a napokat, nem szednék cseppeket, teák stb.

A legtöbb esetben a túlzott akarás gátolja a teherbeesést. Csak lazán. :)

Talán az, hogy megpróbáltam "elengedni". Tudom nehéz, és én voltam a legjobban kiakadva, mikor valaki ezt tanácsolta nekem, de végül kerestem új apró célokat az életemben. 23 voltam akkor, férjem 25, tehát még a korra se lehetett fogni. 1 év próbálkozás után elmentünk egy kivizsgálásra, ahol persze nem találtak semmi konkrétumot. Megbeszéltük a férjemmel, ha 5 év után se sikerül elmegyünk egy komolyabb klinikára. Addig viszont éljük az életünket, tervezgetünk, és megpróbáljuk úgy felfogni, hogy még biztos nincs itt az ideje. Nehéz volt, főleg az, hogy lehet hogy nekünk sose lehet. Pár hónap után viszont késett. Úgy voltam vele ellövök egy tesztet a biztonság kedvéért, hogy terhesség kizárva és megyek a nődokihoz, hogy mi lehet a baj. DE pozitív lett. Igazából nem történt semmi különös, semmit nem csinálunk másképp, mint addig. Tehát tényleg csak a lelki hozzáállást tudom felhozni indokként. 1,5 év után sikerült. Még most is nehezen hiszem el. Annyi csalódás és negatív teszt után, életem eddigi legszebb pillanata volt, ahogy bejelentkezett az életünkbe. A következő a születése lesz! :)

27 hkm

2014ben elveteltem. Minden honapban lh teszt.volt hogy a honap mindennapjan.semmi.iden juniusban elmentem a pajzsmirigyszakrendelesre es ott kiderult alulmukodesem van.ami befolyasolHATja a teherbeesest.ez uj remenyt adhatott volna de igazabol nyaralast terveztem.hetekig minden este az internetet bujtam hogy hatha talalok egy jo kis kulfoldi nyaralast.gomdoltam atteszem ezt a gyerekdolgot szeptemberre es majd probalkozunk ujra szeptemberben.na most annyira elkalandoztam hogy kismama lettem :) lenyegeben tenyleg nem foglalkoztam vele.

Azota 21 hkm :) nyugalom 1 ev igazabol meg nem olyan sok akar hiszed akar nem. Nagyon sok kitartast kivanok es mihamarabbi babasodast!!!!

25-26 éves koromban nagyon vágytam arra hogy teherbe essek. Mindig erről olvastam, mindig reménykedtem, hőt mértem, figyeltem minden jelet magamon.

Nem érdekelt semmi csak az hogy babám legyen, ez lett volna nekem a legfontosabb akkor.

Aztán telt-múlt az idő, lettek mindenféle barátaim és sokat buliztam, szórakoztam, teljesen más életmódot folytattam és más dolgok kezdtek érdekelni, nem is gondoltam már babára, éltem az életem. Nem azért mert rászántam magamat, hanem mert igy alakult! Meg már az idő múlásával nem is akartam gyereket egyáltalán, jó volt úgy ahogy van minden.

Aztán most ebben az évben amikor egy új helyre költöztünk a párommal akkor sikerült spontán!! Orvos nem vizsgált ki egyikünket sem, csak párszor én voltam nőgyógyászati vizsgálaton ahol csak uh-t néztek ami szerint minden rendben volt velem.

Tehát 7 év után spontán sikerült! Én már nem is számítottam rá és igazából nem is tudtam úgy örülni neki, olyan régóta szerettem volna és úgy meglepődtem. Már hozzászoktam a más élethez az az igazság. Mégis így jött össze. Szerintem a jó Isten akarhatta ezt én úgy érzem. Azóta igyekszem vigyázni magamra és a születendő babámra, újra sokat kezdtem olvasni csak most már a terhességről. :) De még bele kell rázódnom jobban én úgy érzem hogy van még mit "fejlődnöm" hogy erősebbé váljon bennem az anyai ösztön. Nem lehet semmit erőltetni, hagyni kell szerintem hogy kiformálódjon minden bennünk és minden rendben lesz.

28+1 hkm (32/N)