Más is van igy?

Még csak 24 hetes vagyok, de kb 2 hete eljutottam már a derékfájással, gyomorégéssel, légszomjammal, állandó zsibbadással és szörnyű szorulással arra a szintre, hogy ha valaki azt mondja, hogy "áldott állapot", arra azt válaszolom, hogy "anyád p1csája..."

Imádom a babámat és nagyon várom, hogy a karomban tarthassam és véletlenül sem vagyok dühös rá, amiért ezt élem át (még mielőtt valaki félre értene...), de az iránta érzett szeretetem és a terhesség alatt megélt bajokat külön lapon kellene kezelni. Nem értem, miért kell furán nézni arra, akinek rohadtul fáj valamije és szóvá teszi. Talán nekünk terhesen kussolnunk kell és arra is mosolyogni, ha nem bírunk a derékfájás miatt feltápászkodni a wc-ről? Vagy ha egész álló nap a wc-t öleljük még egy pohár víz miatt is? Engedtessék már meg rosszul megélni azt, hogy valami fáj! Attól még mindannyian imádjuk a babánkat!