Ismersz olyan párt akik terhesség alatt nagyon lazán álltak a születendő gyermek körüli teendőkhöz, majd pofára estek?

Igen.

Ráadásul az első napokban a kicsi igazi eszik-alszik baba volt, két szopi között három órás alvásokkal. Mire elbízták magukat, hogy nekik ez milyen jól megy, elkezdődött a hasfájás. Onnantól se éjjelük, se nappaluk, szegény baba sokat sír, pedig tényleg minden lehetségeset kipróbáltak.

Akkor volt egy hét, mikor kicsit összecsaptak a hullámok a fejük felett, de a muszáj nagy úr, úgyhogy gyorsan felvették a fordulatszámot.

Mindent összevetve nagyon jól veszik az akadályokat, és jó szülők. Első gyereknél még persze, hogy minden új, és sorra érik őket a meglepetések. :) Nekem három van, de teljesen különbözőek. Egy dolog, hogy gyorsabban tudok pelenkázni, de én se tudhatom, hogy két hét múlva mire számítsak. :) Legfeljebb én már nem kezdek azonnal aggódni, ha nem a nagykönyv szerint zajlik minden, és letojom a "jótanácsokat". Ők még nagyon-nagyon akarják, hogy tökéletesen csináljanak mindent. ;)

"Persze, nem érdemes rágörcsölni, hogy minden úgy legyen, ahogy a szakirodalom írja. De senki sem tudhatja "mit dob a gép"."

Éppen ezért sem érdemes elöre stresszelni magad, mert azt, hogy mi lesz, elöre nem tudhatod, és ráérsz akkor gondolkodni, amikor már tudod, miröl kell.

Elöbb csak idegeskedni tudsz, és amikor fellép valami probléma, akkor mégis felkészületlen leszel.

Igen. Hangoztatták, hogy a terhesség nem betegség (ami persze igaz), csak amikor elkezdett idő előtt nyílni a méhszáj és az orvos pihenést javasolt, akkor is maradt a hozzáállás, munka, takarítás, felesleges rohangászás, mert ugyan már, csak terhes. Az eredmény koraszülés lett.

Aztán hozzátáplálásnál minek hallgatni a táplázatokra, ugye? Tejet, tojást adtak előbb, sokat, mert szerintük nem ettől lesz allergiás a gyerek. Na, az övék az lett.

Nekem a második is meglepetés volt, hogy semmit nem úgy csinált, mint az első, pedig azt hittem, már tudom, mire számíthatok és majd beválik az, ami egyszer bevált. Persze, mint első is írta, sok segített, hogy a gyakorlati rutin már kevésbé ijedőssé tett.

Egyébként ismerek több olyan párt, akik elhatározták, hogy á majd biztos minden megy a régi kerékvágásban, a baba meg majd alkalmazkodik, csak úgy kell szoktatni, ők megmutatják. Kívülről persze nem tudom megítélni, de valakiknél látszólag ez nagyjából be is vált és tök lazán veszik, járkálnak és mindenhová a többedikkel is, sokszor fogadnak vendégeket, szoptatás/alvás meg majd igény szerint ill. amikor sikerül... stb., más ismerősök meg pont nagyon átfordultak és a gyerek lett a "vekker", a nap minden percében tyúkanyóként tutujgatják, hogy minden flottul menjen, elégedett legyen és így maradjon idő a nyugalomra is. Szerintem sokat számít a szereplők személyisége, meg az is, hogy alakult a terhesség, gyermekágy időszaka.