Hogy megy a "kérésre császár"? Mikor döntöttétek el, hogy így szeretnétek szülni? Előtte már beszéltetek erről az orvosotokkal?

Honnan veszed, hogy biztonságosabb? Honnan veszed, hogy jobb a babának? Nem, nem az, egyáltalán nem! Lehet olvasgatni mindenféle tanulmányt erről.

Mellesleg az összenövések és hasonlók nem ritka esetek a császárnál, ahogy az első is írja, rengeteg császáros nőnek van problémája.

Amúgy meg jó pénzért biztos lehet kérni, de ez alapjáraton még magánorvosnál sem így működik, hogy te császárral szeretnéd, minden ok nélkül.

Én inkább egy pszichológust vagy akár egy fogadott szülésznőt, dúlát javasolnék inkább neked, hogy megbeszéld vele a félelmeidet, gondjaidat néhány alkalommal, hogy eloszlassa a kétségeidet.

Nekem gondom nem volt semmi a mutet utan. Nehany hetig fajdogalt, azota semmi panaszom, pedig voltam mar hasi uh-n es nogyogyasznal is (eves szuresen), szoval neztuk a sebet es a belsomet eleget.:)

En a Maternityn szultem es most annak ellenere az osanyak majd lepontoznak, hogy a kerdesre relevans valaszt adok, de legyen nekik is valami öröm, nem igaz?:)

Nos, en mindig tudtam, hogy igy akarok szulni, a ferjemnek is oke volt a terv. A 12.heten a kombinalt teszt utan beszeltuk meg a dokival, aki elmondta az elonyoket, hatranyokat, sokat beszelgettunk a lehetseges megoldasokrol. Az en dokim pl nem altat, o azt nem engedi, de tudom, hogy van olyan, aki keresre altat is. Mi mondjuk nem is kertuk volna, csak ezt elmondta.

A mutet kozben a mellkasomra tették (a ferjem is kerhette volna), aztan a ferjem eldonthette, marad velem az osszevarrason vagy vele megy. Aztan osszevarras utan betoltak a szobankba, es a ferjem atszaladt a kicsiert a szemben levo helyisegbe (most uj helyre koltoztek, szoval nem tudom, most hogy vannak a szobak) es onnantol egyutt voltunk harman, szoval nem volt olyan, hogy latom-e meg valaha, mint amit felettem irtak.

Nem tudom, hogyan működik kérésre a császár, szinte biztos vagyok benne, hogy az orvos nem fogja megkérdezni, hogyan szeretnél szülni.

Nekem sürgősségi császárom volt, szerencsére semmi szövődmény, probléma nem lett egyikünknél sem, nem is éltem meg traumaként. DE: azt felejtsd el, hogy kevésbé veszélyes, mint a hüvelyi szülés. Nyilván más kockázatai vannak a kettőnek, de mindegyiknek van, akár rád, akár a babára nézve. A szülés már csak ilyen.

Viszont a kiszolgáltatottságról írt mondatodon nagyon megakadt a szemem. Tényleg egész jól vettem az akadályokat, lelki értelemben is, de szerinted az nem egy kiszolgáltatott helyzet, mikor egyszer csak meztelenre vagy vetkőztetve, és megfognak a beteghordók, és tolnak a műtőbe a hordágyon? Mikor ott ál körülötted 4-5 ember, kapod a katétert, szúrják az érzéstelenítőt? Mikor anyaszült meztelenül kiterítve fekszel egy műtőben, mindenhol műszerek rajtad-körülötted, és majd megfagysz? De, szerintem az.

Uátna a szubintenzíven szintén tök meztelenül, perzse ott már azért betakarva. 12 óráig nem emelhettem meg a fejem, a nővér itatott egész éjjel, mert egyedül nem ment. A babámat fél napig alig láttam, mikor ott volt velem, akkor sem tudtam dajkálgatni, mert feküdnöm kellett.

Az első felálláskor potyogtak a könnyeim, annyira fájt, a zuhanyzás után meg a nővér segített törölközni, mert nem bírtam lehajolni. Egy napig csak csoszogni tudtam

Itthon pár napig a féjem kötözte a sebem, meg segített kiszállni a kádból. Ha ezeket nézem, bizony nem pár órát voltam kiszolgáltatott helyzetben.