Bulik, összejövetelek terhesen?

"Ki hogy volt ezzel, és hogy teltek azok az esték amikor a párotok elment bulizni?"

Jól. Együtt otthon.

Már rég kibuliztuk magunkat mire gyereket vállaltunk. Arra a pár meghívásra, ami mégis befutott, könnyű szívvel mondott nemet, örült, hogy kifogással élhet.

Erre a próbálkozás egy éve alatt is gondolhattál volna. Ha megszületik a gyerek, még jobban fog fájni, hogy ő gondolkodás nélkül megy, te maradsz.

Mert persze lehet mantrázni, hogy gyerek után se áll meg az élet, de ez nem azt jelenti hogy a nagyon gyakori szórakozással összeegyeztethető. Lehet gyerekkel is kimozdulni, de sokkal korlátozottan és nem heti háromszor.

Hát, egy férjnek könnyebb a "szeretnék egy babát" kijelentés, és ezt férjként mondom.

Én nem sokat járok el, néhány havonta a barátokkal vagy a munkatársakkal, ahova tudom, még viszem várandósan a feleségemet is (ha átmegyünk valakihez és van kedve). Ha nincs, akkor sem iszom le magam és nem dorbézolok hajnalig, már férj vagyok és nemsokára apa, ezt meg kell érteni. Fel kell nőni a feladathoz, ezt neki is meg kell értenie. Mondjuk mi már 30 évesek vagyunk, én eleget buliztam eddig, nem temetem magam, de változott az érdeklődés. Persze egy jó koncertre elmegyünk majd a gyerekekkel is, ha akkorák lesznek.

Baráti összejövetelek, koncertek belefértek. Ha épp nem volt kedvem menni, akkor szóltam a férjemnek és ő eldöntötte, hogy elmegy-e a haverokkal vagy otthon marad. Ha el is ment, nem maradt sokáig és nem itta le magát. Én addig megnéztem egy csajos filmet, szépség estet tartottam, összeültem a barátnőimmel vagy csak pihentem.

36 hetesen szívesen elmentem volna diszkóba táncolni, de kisvárosban élünk és ment volna a pletyka, úgyhogy inkább otthon maradtam.

Nem csináltunk ebből nagy ügyet és bár sokat jártunk/járunk szórakozni, de teljesen más jellegűek a kiruccanásaink mint a terhesség előtt. Valahogy nem vágyunk már a hajnalig tartó dorbézolásra.