Ez teljesen normalis? 29 hetes

Teljesen normális. Tényleg akartam? Még várnom kellett volna. Ez nem nekem való. Mi van, ha nem szeretem maJd? Mi van ha idegesít és a pokolba kívánom majd? Ha idegennek érzem? Miért is találtam ki ezt az egészet, olyan jól megvoltunk gyerek nélkül.

Nem kell ezekkel semmit tenni, mind el fog múlni, nyugi

Nekünk nem volt tervezett a baba (de stabil, jó párkapcsolatba és rendezett körülmények közé született), szerinted én mit éreztem? Tuti, hogy én leszek a világ legrosszabb anyukája. Nem fogom tudni szeretni. El kellett volna vetetnem (egy rövid és borzalmas fél napig ez is megfordult a fejemben, igen, vallalom). Halálra fog idegesíteni, nem leszek vele türelmes. Tönkreteszi az életemet. Tönkreteszi a testemet. Ésatöbbi, végtelen menetben sorjázott az agyamban.

Aztán megszületett. Nem volt az az első másodperctől rózsaszín köd, kellett pár nap, mire kialakult a kötődés (és ez is teljesen normális, akárki akármit mond is), de már hat hetes nagylány, és akármit - szó szerint akármit megtennék érte! Elmondhatatlan érzés szeretni egy gyermeket. Minden hajszála, a körmei, a szemöldöke íve csodálattal tölt el, nem tudsz majd betelni vele. Ne aggódj, így lesz. Így vagyunk vele mindannyian.