Hogyan lendüljek túl azon, hogy elvetéltem?

Ez mind a kettőtöknek nagyon nehéz.

Azt javaslom hogy próbálj meg vele beszélni.

Kérdezd meg h ő mit érez, beszéljétek ki magatokból. Ha kell szakember segítségével.

Egy ilyen veszteséget nagyon nehéz feldolgozni

Mi "cdak" 7 héten vesztettük el ababát, de a férjemet ugyan úgy megviselte a dolog.

Nekem akkor lett jobb mikor visszamentem dolgozni + még kb 2 hét volt mire a cégnél is elült ez a téma. (tudták h terhes vok veszélyeztetett voltam az elejétől)

De akkor már nem csak ez járt a fejemben

Sajnos nekem a közhely segített, hogy beteg lett volna. Az igazi gyógyír, majd a szivárvány babád lesz.

Nekem 2 éves a fiam, sokáig mikor megszületett, még akkor is eszembe jutott, aki nem maradt velünk. Sajnos azóta megtapasztaltam, milyen mikor én mondom, hogy szakítsuk meg, mert beteg, ez lassan egy éve volt, azóta volt egy missedem de még most is sírok, ha rágondolok.

Hmmm

En ugy dolgoztam fel h tudomasul vettem h valszeg volt valami komoly oka pl genetikai rendelenesseg vagy elettel osszeegyeztethetetlen dolog.

Nem vagyakoztam mert ertelmetlen lett volna. Meg nem jaj majd lesz szivarvany gyereked (ezt a hulyeseget)

Szepen visszatertem a meloben es a normal eletben. Majd mikor lehetett ujra szexeltunk.

Parommal 1 alkalommal beszeltunk rola h ez van itt senki nem hibas majd lesz masik. 😁 Van ilyen valltanzas es tovabb lep.

Amigy 10 hetes lehetett kb es a kov heten mentem voltna elsore dokihoz.

Ja azota 3 gyerek van.

Amugy csak halkan jegyzemeg h pont ezert tartom feleslegesnek a rohanjunk azonnal orvoshoz. A 12ik heteg barmi lehet szal felesleges ra izgulni mert nagyobbat esik az ember.

Ok en kint elek es itt nem divik a sok dokihoz jaras csak meet terhes vagy... Konkretan hulyenek is meznek miatta 😁

Az idő... Sajnos ez a legjobb tanácsom, és a saját tapasztalatom.

Mi a 20. héten veszítettük el az ikerbabáinkat. 6 évig küzdöttünk Értük, sokadik lombik, nem voltunk már fiatalok sem... képzelheted.

Voltam pszichológusnál, de a tényeken mit sem változtatott.

A férjemmel nagyon különbözően éltük meg, a család nem tudott támaszunk lenni, mert nem tudtak mit kezdeni ezzel.

A férjem 'húzott egy falat' maga mögött, azzal, hogy ezt visszacsinálni nem lehet, úgyhogy csak előre nézünk; de nekem ez nem ment ilyen könnyen. Ott voltam az üres hasammal, amit nem rég még 2 baba is rugdosott, a csorgó tejemmel, a begyulladt melleimmel...

Azt hittem belehalok. Hogy már nem is leszek ember, nő, de legfőképpen anya nem.

Hihetetlen mélységeket jártam meg, aztán egy nap úgy keltem, hogy ez így nem mehet tovább. Elkezdtem apránként, romjaimból újjáépíteni önmagam. Kis lépésenként haladtam: emberek közé mentem, kiültem egy játszótérre nézni, ahogy mások gyerekei játszanak, visszamentem dolgozni... 'edzettem magam'.

Elkezdtem értelmet keresni az életemnek, és azt találtam, hogy ugyanolyan boldog szeretnék lenni, mint mikor Őket vártuk. Így az újrakezdés lett az új cél. Vizsgálatok, orvosok, lombikok... és megfogant a kislányunk, aki ma már 3 éves nagylány, és összesen 12 lombik után most úton van a kisöccse is, aki spontán fogant akkor, amikor már feladtuk, hogy nekünk ez még egyszer megadathat.

Az ikerbabáink is vegyes páros voltak; és végül mégis úgy hozta a Sors, Isten, hogy egy kisfiú és egy kislány anyukája lehetek.

Szóval el kell gyászolni, de aztán menni kell tovább, mert különben nem kap esélyt az a gyermeketek, akit viszont már magatokhoz tudtok majd ölelni.

Sok erőt kívánok!

Sok erőt kívánok!

Ez most nektek egy óriási lelki teher. Muszáj lenne megbeszélnetek, másképp nem fog menni sajnos az elengedés.

9, 20 és 6. terhességi héten veszítettük el a babáinkat. Borzalmasan nehéz volt. Nekem évekbe telt mire sikerült feldolgoznom. A férjemnek hamarabb....

5-ösnek üzenem : igenis kell azonnal orvoshoz rohanni! Szerencsés vagy, hogy neked nem kell! Nekem 6 hetesen volt méhenkívülim. Tudod 2 órán múlt az életem, 2 liter vér volt a hasüregemben és több órán át operáltak. Az orvos szerint, idézem : "Nem tudtam girtelen mit kezdjek a felnyitás után, h ne haljon meg a kezem alatt!"

Szóval igen kell a teszt után az orvos!

5. Ilyen hülyeséget amit itt össze hordtal. Inkább maradtál volna csendben

Majd akinek meg kiderül hogy nem jó helyen tapad meg, és a petevezeteket is ki kell majd emiatt venni, mert nem ment időben, na akkor üljön otthon a fenekén?

Meg pláne ha időközben elhalt, és nem tud magától kiürülni.. ilyenekre is gondolni kell. Nem csak arra, hogy jó akkor állapítsák meg hogy van embrió és szivmukodes.

Kérdező sok erőt neked is. Én 11hetesen ébredtem arra, hogy verzek, de hajnalban én is olyan fura görcsre keltem, nem tudtam vissza aludni. Kiderült 9 het körül halt el, és műteni kellett mert nem akart meg indulni, de mire beértünk kórházba annyi vert veszítettem hogy kellett a pótlás. Szoval igen is menjen mindenki orvoshoz! Mert sajnos bármi lehet.