Hogy jutottatok túl saját gyerek elvesztésén? Mi segített? Mikor lett könnyebb?
Sziasztok, először is BÚÉK mindenkinek!
Novemberben, 9 hetes terhesen váratlanul elvetéltem. Azóta úgy érzem, nem vagyok önmagam. Nagyon hamar elkezdtünk ragaszkodni a picihez, 3 hét leforgás alatt kb. mindent elterveztünk, elkezdtünk gondolkozni, melyik szoba legyen majd a babaszoba, milyen bútorai legyenek, volt fiú és lány nevünk is. Ez adott egy lökést a kapcsolatunknak úgymond, az a pár hét tényleg felhőtlen boldogság volt. Most így az ünnepekkel lekötöttem magam, díszítés, ajándékvásárlás, sütögetés, időtöltés barátokkal, családdal... De így is sokszor eszembe jut a terhességem, vagy hogy hány hetes terhes lennék most, még az app is rajta van a telefonomon.
Nem volt tervezett a terhesség egyáltalán, 2-3 éves terveink között sem szerepelt az, hogy szülők legyünk. De mégis annyira lelkesek lettünk és annyira vártuk, hogy azt nem tudom elmondani egyszerűen... Kb. úgy éreztem, hogy vele minden a helyére került magam/magunk körül. Nem mondtuk el senkinek sem a terhességet, sem azt, ami történt. Akkor költöztünk éppen össze, nem akartunk ennyi "újdonságot" hirtelen, karácsonykor lett volna a nagy bejelentés. Emiatt ugye nagyon meg sem tudom senkivel beszélni, hogy mi bánt, nem is mutatom mások előtt, hogy szomorú, megviselt vagyok. Ezért is nehéz.
válasza:A vetélést azértnem kis túlzás "saját gyerek elvesztésének" nevezni. Gyerek akkor van, amikor megszuletik.
Szomorú, de nem épp egyedi eset.
válasza:Sokáig próbálkoztunk. 3 éve volt egy korai vetélésem.
Az a nehéz benne, hogy a párom lánya is akkor esett teherbe. Gyönyörű, egészséges kislánya született.
A mai napig időnként rámtör, hogy a mi gyerekünk is ennyi idős lenne. Ilyenkor pár perce magamba zuhanok, de már könnyebb.
Azóta sem sikerült teherbe esnem.
Ezen csak az idő múlása tud segíteni. Én kb. fél évig "gyászoltam".
válasza:Anno én a 25. héten veszítettem el a babámat. Meg kellett szülni rendesen. Fiú volt, egészséges lett volna, de kinyílt a méhszájam. Pocsék érzés volt, hogy végig éreztem, hogy mozog, de mire előbújt, már nem élt. Nem mutatták meg, nem tudom, mi lett vele. Akkor még ez így működött.
Akkor enyhült az érzés, mikor 2 év múlva megszületett a fiam. De a mai napig gondolok rá, pedig 36 éve volt.
válasza:Lehet, hogy az első válaszoló tapintatlan volt, de attól még igaza van. Egy 9 hetes embrió elvesztése nem hasonlítható egy meglévő gyerek elvesztéséhez. Neked ugyanis az legyen a vigaszod, és ez tenyleg nagyon fontos, hogy valószínűleg nem volt életképes, és ezért jobb így. Ettől ez még fájdalmas és el kell gyászolni. De ő nem tudott volna megszületni, és nem kell szenvednie betegen, neki jobb így.
Hát őszintén, nekem az segített, hogy már a következő ciklusban megfogant egy egeszseges terhesség. De mi terveztük. Ha ti most nem fogtok próbálkozni, akkor nehezebb lesz bizonyára. Lehet, hogy mégis készen álltok? Szerintem ezt beszéljétek át.
válasza:Egyelőre nem szeretném, ha újra próbálkozni kezdenénk. Félek, hogy az a terhesség is így végződne, vagy nem is jönne össze egyhamar és akkor ott lenne még egy kudarc. Megbeszéltük, hogy most tavasszal belevágunk egy építkezésbe is, lediplomázom, folytatjuk az életünket... És ha kicsit jobban leszek lelkileg, akkor kezdünk el gondolkozni újabb babán. Magamat is hibáztatom valahol, mert talán ha többet pihentem volna, nem pörgök 120%-on, jobban vigyázok magamra/magunkra, nem vállalom túl magam, akkor nem vetélek el.
Nekünk ő a saját gyerekünk volt, hiába volt még kb. babszem méretű. Ezért fáj az elvesztése, remélem, ez azért nem bűn.
válasza:Nem, ez nem igy megy kerdezo, biztosan nem a te hibad. Egeszseges terhesseg eseten nem artanak meg a hetkoznapi dolgok, munka, joves-menes, sot, meg a stressz sem, akkor soha, senki nem maradna terhes. Nyilvan vannak veszelyes munkakorok, amiket azonnal abba kell hagyni, mar kb pozitiv teszttol, de gondolom nalad nem ez volt.
En 6 hetesen repultem is, nyaralni mentunk, tengerben furodtem, kirandultam. Es nem veteltem el, de kesobb se fekudtem vegig,nem kellett, aktiv voltam, mert minden rendben volt.
válasza:A magzat életképtelen lett volna, ez tud vigasztalni, de ettől még tök természetes a gyászod.
Viszont, egy gyerek sokszor rózsaszín felhőt jelent, "löketet ad a kapcsolatnak, míg meg nem születik". Azután viszont sokkal több nehézséget jelent, amihez erősen alkalmazkodni kell a kapcsolatnak.
Ha építkezést is terveztek, diplomázol is, nem lett volna ideális a születése.
válasza:Nem bűn, ezt senki nem írta. Csak más. Más adhat enyhülést, vigaszt, mint ha egy már megszületett gyerekről van szó.
Egy egeszséges terhesseget jöcés-menéssel, pörgéssel "elvetéltetni" nem lehet. Ahhoz nagyon durva fizikai trauma kell, hogy egy életképes embrió elmenjen. Nem tehetsz róla. Ez a terhesség nem volt életképes. 4-ből 1 terhesség nem az, és ebben senki nem hibás, egyszerűen így van. Legyél igazságosabb magadhoz, semmi rosszat nem csináltál, ez most így alakult. Adj akkor időt magatoknak a gyászolásra. És gondoljátok át a védekezést, az eddigi módszer ezek szerint túl rizikós.
Persze, ezt mondta az orvosom is. Hogy nem lehetett volna megakadályozni ezt sajnos...
Nem volt tervezett, mint írtam, de semmi akadálya nem lett volna annak, hogy felneveljük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!