A 39. terhességi héten elhalt terhességet fel lehet valahogyan dolgozni?

Egy ismerősömnek a szülőszobán, beöntés alatt kapott köldökzsinór trombózist a magzata. Tehát élő magzattal ment kiírt dátum környékén szülni és pár perc alatt meghalt, hiába volt kórházban.

Neki utána született egy egészséges fia, már 8 év körül van. Beszélgettem vele, mondta, hogy idő kellett meggyászolni az első babát, de idővel - ahogyan más, élő személy elvesztése is - enyhült a fájdalom és nagyjából vissza tudott térni a normális kerékvágásba.

Azt viszont nem tudom, hogy a két terhesség között mennyi idő telt el, erre nem kérdeztem rá.

nekem 4 hónappal ezelőtt a 35. héten halt meg a kisfiam és így kellett megszülnöm :( Nekem is köldökzsinór trombózis volt.

én egész nap csak sírok, nem tudom mikor leszek kicsit jobban

Jézusom! Részvétem a gyászoló anyukáknak! Nagyon nehéz lehet/lehetett!

Az egyik közeli családtagom a kiírt dátum előtti napon veszítette el a babáját, egy makkegészséges 40 hetes kislányt. Érzett egy hatalmas mozgást a pocakjában, aztán semmit. Az ösztőnei azt súgták, hogy baj van, úgyhogy azonnal bement a kórházba. Kiderült, hogy egy pici csomó keletkezett a köldökzsinóron, és a doki szavaival: "az utolsó nagy segélykiáltása volt" az a nagy mozgás.

Én akkor középidős terhes voltam a kislányommal, valamint van egy egészséges imádnovaló kisfiam is, aki akkor másfél éves volt, így a család nem merte elmondani nekem a tragédiát. Hát...nagyon rosszul érintett, végigaggódtam a terhességem második felét. De szívből együttéreztem a rokonommal, akinek el kellett fogadnia ezt a tragédiát.

25 hetesen vesztettem el az egeszseges kislanyom tavaly januarban. Megrepedt a burok.

Most juliusban szuletett egy kisfiam. Rajongasig szeretem, es enyhitett a gyaszon, de nyilvan a mai napig siratom a lanykamat.

nagyon sajnálom a történteket.

Mi 18 hétben veszitettuk el kisbabankat 10honapja. nagyon-nagyon hiányzik fajdalmunk örök 😢

Ezt a szót, hogy "feldolgozni", nem nagyon értem.

Egy hónapja halt meg a 33. héten a hasamban a kislányom. Egyszer csak nem mozgott, amikor beértem a kórházba, már nem volt szívhang. Még nem derült ki, mi volt a halál közvetlen oka.

Önsegítő csoportba járok, sokat olvasok ilyen tárgyú fórumokat. Kikértük, és eltemettük a kis testét, itthon is van kis emlékhely neki a lakásunkban. A tejemet nem hagytam elapasztani, hanem odaadom az anyatejgyűjtő állomásnak,mert jobb nekem,hogy segíthetek vele a rászoruló babáknak...és a kislányom a kis tejtestvéreiben is "tovább él".

Én így gyászolok, de nem hiszem, hogy elmúlik valaha is a bánatom. Legfeljebb enyhül az idővel. Egy biztos, nem fogom soha elfelejteni a második gyerekemet,aki angyalka lett. Mesélek róla a nagylányomnak (3 éves), és sokszor kijárunk majd a sírhoz is.

Megértést nem várok senkitől, mert ezt csak az tudja átérezni, akivel megtörtént.