Nektek mi segített ilyen helyzetben túllendülni a szomorúságon, fájdalmon?
Volt egy vetélésem, amit műtéti úton kellett befejezni. Első baba lett volna, nagyon szerettünk volna, nagy volt az öröm a tesztnél. Sajnos nem alakultak jól a dolgok, elvetéltem és műtéti befejezésre is szükség volt. Lelkileg borzalmasan fájdalmas volt az egész, ha kisgyermeket vagy várandós nőt látok, görcsbe rándul a gyomrom és a sírás kerülget. Gondolom, ez idővel jobb lesz, de még csak 6 hét telt el a műtét óta.
Ezt a kérdést azért írtam ki, hátha van olyan nő, aki hasonló helyzetben volt és tud tanácsot adni.
A sógornőm kevesebb, mint egy hónappal a műtétem után szült. Nagyon örülök az ő boldogságuknak, de így még nehezebb, hogy a családban mindenki a szülésről, a piciről beszél, sokszor látom is. Senki nem tudott a babáról, így teljesen természetes, hogy minden egyes fontosabb pillanatot megosztanak velünk is, hiszen nem tudják, mi történt.
Tudtok esetleg segíteni, hogy ebben a helyzetben mi az, amitől könnyebb lenne, ami segítene átlendülni ezen az egészen?
válasza:Veteltem én is 8 hetesen, szintén műtéti befejezessel.
Iszonyú nehéz a lelki része. Sajnos ezt meg kell élned, csak úgy tudtam továbblépni. Nem akartam viselkedni, utaltam y vigasztaló szavakat, ezért szinte kerültem az ismerösöket.
válasza:#1 vagyok, folytatom.
Hagyd magad sírni, duhongeni, kétségbe esni.
Nekem az segített, hogy ezután előre néztem. Mindenképpen akartunk babát, így utána rá koncentraltam. Elhagytam a félelmet, és csak a jövőbe néztem.
A harmadik hónapban újra sikerült. Mostmár 17 hetes, és minden oké.
Sok erőt neked a fájdalom elviselesehez.
válasza:Nekem az segìtett amit a doki mondott, hogy legközelebb sikerül és gondoljak bele lehetne sokkal rosszabb is.
Minden màsodik nőnek volt van vagy lesz vetélése, ez is teljesen természetes csak az a baj, hogy ezt senki sem mondja. Mindenkit vàratlanul ér.
Fel a fejjel, minden rendben lesz.
válasza:Én már elég sok ilyen jellegű kérdéshez leírtam a történetemet, sajnos. 23 hetesen vesztettem el a babánkat, 8 héttel ezelőtt. Tegnap lett patológiai eredmény,oka méhűri fertőzés. Bele vagyok betegedve, hiszen nekem semmi olyan tünetem nem volt,ami ijedtségre adna okot,egyszerűen beindult a szülés. Nekünk is első baba volt.
De most tudod az ad erőt,hogy elindulhatunk végre a kivizsgálások útján, mindennek utána akarok járni, megtudni milyen baci okozta,hogyan tudok ellene tenni a jövőben. Ma már voltam is egy vérvételen.
Visszaálltam dolgozni, bár hozzáteszem,hogy azért a gondolataim nem a munkán forognak,amit kell,elvégzem,és pont.
A férjemmel együtt dolgozzuk fel, sokat beszélgetünk róla,de én édesanyámmal is tudok erről beszélni,meg a testvéremmel is,mivel azért nálam ez már látható volt. Én pl. most tudtam meg,hogy a fiatalabbik sógornőm terhes,gondolhatod,kiakadtam...Hogy miért kellett ennek így történnie velünk?
A férjemmel például karácsonykor nem fogunk a családokkal örömködni,ketten elmegyünk, és így fogunk karácsonyozni,meghittebb is lesz,és könnyebben tudjuk átvészelni. Ha túllépek a szülés kiírt időpontján és a karácsonyon, akkor még könnyebb lesz.
Sokat segít, hogy itt és más fórumokon tudok beszélgetni anyukákkal,mert ismeretlenül is sokat segítenek,erőt adnak a tanácsaikkal,válaszaikkal.
Ami további erőt ad, hogy ha végre minden vizsgálaton túl vagyunk,akkor újra próbálkozhatunk, most már eljutottam erre a szintre is,eleinte ez még riasztó volt kicsit,most már viszont ez hajt.
Az első hónap nekem is nehezen telt,de most valahogy gyorsabban telnek a napok a második hónapban.
Nagyon sok erőt kívánok Neked,és sírj,és dühöngj,éld meg az érzéseidet, menj le a legmélyebbre,mert aztán könnyebb lesz feljebb jutni.
válasza:Én is mindig írok az ilyen kérdésekhez választ, mert keresztül mentem ugyanezen. Sajnos én késői terhességi korban veszítettem el a kislányomat, 33 hétre halva született.
Az a baj, hogy a társadalom tényleg nem fogadja el a mi bánatunkat, gyászunkat, nem ért nem minket. Milliószor megkaptam én is, hogy "lesz másik", már akkor, amikor pár nappal a szülés után otthon tengődtem tejtől csöpögő mellekkel, meg fájó gátsebbel. Hát köszi...
A lényeg, hogy keress sorstársakat, akikkel beszélgethetsz a fájdalmadról, és sírj nyugodtan, amennyit bírsz. Állíts valahogy emléket az elvesztett kis magzatodnak. Akár úgy, hogy ráírod a nevét egy lufira, és felengeded az égbe.
Minden évben indulnak gyászfeldolgzó csoportok a magzatukat elvesztett anyáknak, ezek ingyenesek. Nagyon ajánlom, mert nekem egy ilyen csoport segített a legtöbbet: [link] (több nagyvárosban is van ilyen)
És ne figyelj oda azokra, akik majd sürgetni fognak, hogy lépj már túl. Az én kislányom most októberben lenne egy éves, és bár már 19 hetes várandós vagyok, a közelgő évforduló nagyon is megvisel.
Megnyugvást kívánok Neked!
Nagyon köszönöm a válaszokat! Utolsó előttinek pedig külön köszönöm ezt az elvonulós ötletet, mivel sógornőmék azóta született picije nagyon nem segíti a feldolgozást. Talán nekünk is jót fog tenni, ha az ilyen családi összejövetelek egy részéből kimaradunk, kicsit elvonulunk kettesben.
Nálunk összesen két ember tudott róla a férjemen kívül, mindkettejüktől megkaptam, hogy majd lesz másik. Az egyikük a kérdést is feltette, hogy mikor próbálkozunk megint. Ezek szerint ez is teljesen normális, hogy ez az emberek reakciója.
Utolsónak is külön köszönöm a linket, ha nem javul a helyzet, keresni fogok egy ilyen csoportot. Nagyon boldog babavárást neked és egy csodaszép, egészséges kisbabát! :)
válasza:Én apa vagyok,és a lányommal történt ilyen,ráadásul 2 éves kapcsolat utáni szakítással együtt.
Kihoztam Amerikába,és életem,talán legboldogabb időszakát szerezte nekem.
Együtt dolgoztunk,kirándultunk,amikor semmi sem emlékeztette szörnyű fájdalmára az itteni élmények tobzódásai miatt.Átbeszélgettük gyermekkorát,szerelmeit,csalódásait,jövőképét.
Hazatérve társat talált,s most várja 2.gyermekét.
Azt hiszem ilyenkor fontos kikerülni abból a közegből,ahol elszenvedted a veszteséget!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!