Bármi ötlet? Jó tanács? Esetleg utazás vagy program? Aki járt már így, mire vágyott volna a helyzetben?

Sajnalom.

Nalunk nem volt olyan amit nem kaptam meg.

Ami nagyon rossz lett volna, ha nem beszeljuk at tobsszor a dolgokat. Kibeszelhettem mindent.

Mikor veszítettétek el a babátokat? Ha még nagyon friss a dolog, akkor lehet, hogy csak időre van szüksége, meg arra, hogy egy picit belesüppedjen a fájdalmába, és ha készen áll, lehet, hogy nyitni fog. Én ilyen típus vagyok. Képtelen vagyok tudatosan jobban lenni, ha nagyon cefetül vagyok, inkább gyorsan megjárom a poklot is, hogy viszonylag hamar kikeveredjek belőle. És ha 1-2 napra átadom magam a fájdalmamnak, akkor könnyebben fel is dolgozom azt.

Milyen típus a feleséged?

Ültél már csak úgy mellette a kezét fogva és nem szólva semmit? Kérdezted már meg tőle, hogy mire vágyik ebben az esetben?

Hát sajnos szerintem elég rosszul áll ő maga hozzá.

Amikor mi megtudtuk, hogy nincs szívhang és műtéti befejezés kell, mindketten padlón voltunk (férjem is), én jól kibőgtem magam. Ez egy hétfői nap volt, csütörtökre kaptam időpontot műtétre. Kedden, szerdán bementem dolgozni. Péntek reggel kijöttem a kórházból, délután elmentünk egy kicsi, családias fesztiválra a hétvégén (ez már a szomorú esemény előtt tervezve volt)...nem volt nagy bulizás nyilván, de nekünk jobb volt a legjobb barátainkkal lenni. Hétfőtől dolgoztam, igaz az első 3 napot otthonról.

Szerintem minden jobb mint a 4 falat nézni és belezuhanni az önsajnálatba. Amit tudnia kell, hogy a koraterhességek egy jelentős része sajnos véget ér, nehéz persze megélni, de a következőre kell koncentrálni és előre nézni. Menjetek el sétálni és üljetek be egy jó kávéra/sütire valahova, vagy nézzetek meg egy jó filmet.

Kitartást és türelmet neked!

Nagyon sajnálom,ami veletek történt,de igaza van itt egy hozzászólónak,ha az elején történt,akkor valószínűleg nem lett volna egészséges,még mindig jobb most,mint később. Én 23 hetes terhesen vesztettem el a babánkat,és rohadt nehéz. A poklot jártuk meg a férjemmel,most pedig az okokat kutatjuk,vannak eredmények,és ez hajt. Talán érdemes lenne egy -két rutin vizsgálat,hogy legyen ok,hogy kikeljen az ágyból.Engem ez hajt,hogy nyomozok,közben azon vagyok,hogy lelkileg és fizikailag is erősítsem magam. Rengeteg fórumon olvasok erről,anyukákkal beszélgetek,akik sorstársak. Nem adjuk fel.

Viszont ez egy olyan seb,ami soha sem gyógyul be,csak az idő segít.Hadd élje meg a fájdalmát,viszont ha korábban is voltak gondjai,akkor érdemes lenne szakembert keresni. Én is pszichológushoz járok,és sokat segít.

És menjetek,utazzatok,mi karácsonykor sem leszünk otthon,még fát sem öltöztetek...mert nem.

Szerencsére én tudok róla beszélni a férjemmel,sőt,hátha idővel ő is megnyílik. Kitartást!

Vagyunk itt nagyon sokan, mutass meg neki néhány missed ab-os beszélgetést/kérdést. Szerintem egy kicsit rossz a hozzáállása, beszéltetni kellene mindenféleképpen. Túlzásba viszi az önsajnálatot és az elvesztett terhessége feletti gyászt. Az sem baj ha kitörnek belőle az érzelmek és pillanatnyi feszültség lesz köztetek, majd megnyugszotok. Amit most csinál az túlzás és nem indokolt.

Ettől sokkal rosszabb is történhetett volna, ez még a rossz lehetőségek közül a jobbik.

Nekem fél éven belül kettő is volt. Valaki azt mondta búcsúzzak el tőlük, gyújtsak egy-egy gyertyát nekik. Megtettem, elégettem az UH felvételeket is a gyertya gyújtáskor. Néha még kiborulok, sírok egyet vagy feszült vagyok, nálam is még friss a második missed ab élménye. Ezeket a helyzeteket szerencsére nagyon jól kezeli a férjem, tudja, hogy előbb-utóbb megnyugszik a lelkem.