Kiből lehet egy jó barát?
A Feldmár András féle "definíciót" úgy nagyjából értem és az egy eléggé szigorú feltételekkel bíró kreálmány.
Azon túlmenően mi kellhet még, ha kell egyáltalán bármi egyéb? Pl szimpátia mennyire szükséges a barátsághoz? A szimpátia az már egyfajta "kémiának" számít? Természetesen nem szexuális értelemben gondolom, de egyáltalán kell valamilyen pozitív érzelmi töltet egy barátsághoz, vagy elég a tisztán racionális, szellemi közelség megléte is? Pl két azonos területen dolgozó ember összebarátkozhat tisztán csak a közös érdeklődési körük okán is?
#2 Nagyon úgy tűnik, hogy a feldmári definíció értelmében még nem. Felnőttkori szerintem még nem. Kényszeres gyerekkori barátságom talán már igen, de lehet, hogy az sem felelt volna meg 100%-osan a definíciónak.
(Feldmári értelemben még párkapcsolatom se volt, pedig már kettővel is elszaggattuk egymást. Nem olyan túl régóta ismerem én ezeket a nézeteket, plusz pszichésen sem voltam sohasem teljesen 100-as.)
Nekem sincs már régóta barátom, de nem gondolnám, hogy tankönyvi definíciók ismerete megkönnyítené, hogy találjak.
Valamilyen szinten el kell engedni magát az embernek, és esélyt adni annak is, akiről elsőre nem gondolná, hogy lehetnek egy hullámhosszon. Jártam már így, az utolsó "barátom" is ilyen volt. (Definíciótól függetlenül, az utolsó ember, akinek társaságában jól éreztem magam.)
Egy barátságban nagyon fontos az elfogadás. Illetve az őszinteséget is meg kell említeni. És ha ezek már megvannak, akkor igen, lehet szeretet. Egy mély szeretet. De nem olyan, mint a szerelem.
Szerintem egy barátság sokkal mélyebb és erősebb, tartósabb, mint egy szerelem. Persze csakis akkor, ha igaz barátságról van szó.
Hú ez az őszinteség dolog, nagyon sikamlós terület. Azt tapasztalom, hogy a mai világunkban egy kifejezetten büntetett tulajdonság, magatartás. A képmutatás, a megjátszás, a fedezet nélküli önfényezés, a tündi-bündiség, a ravaszság, stb az elvárt és preferált viselkedés.
Egy friss példa az életemből és úgy gondolom, hogy egy nagyon hiteles is.
Adva van kilenc vadidegen ember, nyolc nő és én. A feladat a csoport minden tagja számára: három emberi tulajdonságot kell felsorolni, amelyből csak egy az, ami nagyon illik ránk.
Felírtam: 1. nagyon figyelmes vagyok 2. nagyon kedves vagyok 3. nagyon gyors vagyok.
Az első kettőből választott mindegyik nő a csoportban és senki se választotta a 3. a helyes választ és látni kellett volna a reakciókat, azt a kollektív felhördülést és elutasítást, hogy ennyire őszinte mertem lenni, amikor eléjük tártam, hogy a 3. válasz volt a helyes. Szabályosan szégyellem még most is a nyilt őszinteségemet, annyira megbotránkoztattam az egybegyülteket, holott világ életemben jó futónak számítottam, első, második helyezett és fociban is azért voltam jobb az átlagnál, mert le tudtam futni a nagy többséget a labdával.
Az összes nő lenézte, kisebb értékűnek tartotta a gyorsaság tulajdonságot, mint a másik kettőt. Mire asszociálhattak a gyorsaság, mint emberi tulajdonság kapcsán?:-)
A szerelem, szerintem akkor őszinte, ha barátság van "extrákkal", tehát még a teste a másiknak is maximális elfogadottságot élvez.
#7-es: Akkor veled nem is lehet őszintének lenni, mert az büntetett tulajdonság?
Volt már barátod egyáltalán?
Szerintem meg, ha valaki barátkozni akar, akkor nagyon is számít az őszinteség.
Én pont az ilyen embereket kerülöm, a képmutató, önfényező és ravasz embereket.
Érdekes lehetett a példa. Nem baj, ha őszinte voltál. Legalább látod, hogy az emberek milyenek.
A gyorsaság szerintem egyáltalán nem számít hátránynak. Sokan sajnos nem élnek ezzel az adottsággal. :)
Futottál? Remek sport szerintem.
"Az első kettőből választott mindegyik nő a csoportban és senki se választotta a 3. a helyes választ és látni kellett volna a reakciókat, azt a kollektív felhördülést és elutasítást, hogy ennyire őszinte mertem lenni, amikor eléjük tártam, hogy a 3. válasz volt a helyes."
Én kívülről úgy gondolom (bár nem voltam ott, és a nők fejébe sem látok), hogy félreértelmezted. Egyszerűen csak meglepődtek, hogy se kedvesnek, se figyelmesnek nem tartod magad. Szerintem semmi köze a "felhördülésnek" ahhoz, hogy őszinte voltál vagy sem (elutasítás meg végképp nem hiszem, hogy volt, csak te képzeled azt, hogy volt).
8-asnak:
"ha valaki barátkozni akar, akkor nagyon is számít az őszinteség. Én pont az ilyen embereket kerülöm, a képmutató, önfényező és ravasz embereket."
Szerintem a kérdező úgy értette az őszinteség büntetett voltát, hogy társadalmunk jelenlegi állapotában az őszinte, egyenes, tisztességes ember hátrányba kerül az ügyeskedő, sumákoló, képmutató, hazug emberekkel szemben, amit én is így gondolok. Viszont nem hinném, hogy a kérdező ezt helyesnek tartaná, és én sem tartom annak.
Én úgy vélem, hogy a kérdező nagyon elmélyült az önelemzésben, illetve általánosságban a metakognícióban, és bár alapmeglátása helyes, a túlzott elmélyülés miatt belelát helyzetekbe olyat is, ami nem igaz, továbbá mindig rosszat feltételez másokról, még akkor is, ha nem ez a helyzet.
Mindenesetre összességében örülnék, ha lenne ilyen barátom, mint a kérdező, mert már az is nagy szó, ha valaki intelligens és tisztességes is egyben, nem olyan könnyű ilyet találni. Valószínűleg a kérdező is így van ezzel, és ezért sem nagyon vannak barátai (ahogy nekem sem, bár nálam a saját személyiségem is korlátoz ebben).
#8 Ja bocsi, hát nem akartam én az őszinteség fontosságát elbagatelizálni és sajnálom, ha ez jött át a válaszomból, elnézést kérek érte.
Nekem az utóbbi időben már egyre fontosabb az őszinteség, viszont azt látom, hogy a körülöttem lévő társadalom nem nagyon tűri meg a soraiban az őszinte embereket. Itt volt a fenti példám is. Abban a nyolc nő reprezentálta a társadalmunkat és azt várták volna el tőlem, hogy én mindig kedves és figyelmes legyek és még véletlenül se legyek ezek helyett gyors. (Csendben megjegyezném, hogy mindannyiunk élete is már egy nagy "versenyfutással" kezdődik, ahol millióan, milliárdan, hímivarsejt formájában állunk a startvonalra és általában a leggyorsabb és legügyesebb lesz a befutó.:-)
Nem baj, ha kérdéssel válaszolok a barátaim számát illetően? Szerinted a mai atomizálódott világunkban, könnyű olyan emberekbe botlani úton-útfélen, akiknek fontos az az életünkben, ami nekem a legfontosabb a sajátoméban? (Valami ilyesmi lenne ugye a feldmári definíció.)
Egy max 5000 fős lélekszámú kis alföldi településen élek. Szerinted mennyi gépész mérnök és műszaki tanár szaladgál napi rendszerességgel az utcáinkon? Egy kezemen meg tudnám számolni őket és közülük mennyien vannak azok, akivel bármiben is egy hullámhosszra tudnék kerülni?
Gyerekkoromban, majd később fiatal felnőtt koromban voltak kényszeres - összezártságból adódó - barátaim. Talán kettő. Mára már nem a barátaim.
Futottam, futok ma is, igen, de főleg sporttevékenységeken belül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!