Van itt olyan, akit érdekel a távol-keleti kultúra? Főként Japán

Engem csak Japán érdekel távol-Keletről, èn is rajongok èrte 5 èves korom óta

van egy japán nő ismerősöm, hát ő durva dolgokat szokott mesélni, nem annyira álomország már a szememben, vagyis nem élnék már ott szívesen, de attól még továbbra is lenyűgöz, érdekel

Van egy japán ismerősöm, Boltonban élünk mi is ő is a férjével, aki arab származású és a kisfiukkal. Tokióban nőtt fel, a faszival munkahelyen ismerkedtek meg, a csávó ott dolgozott mint kutató mikrobiológus. Amint lehetett eljöttek Japánból Angliába, itt élnek már 15 éve.

Mitchio minden évben hazarepül 1 hónapra a kisfiával Tokióba, múltkor kérdeztem, hogy hiányzik neki Japán, van honvágya még?

Azt mondta, csak az idős szülei miatt. Nagyon örül, hogy eljöttek Japánból, utálta már azt a rengeteg szabályt, minden szarnak megkell felelni az élet minden területén, ami nagyon frusztráltá teszi az embereket, mert mindig azt nézik, hogy vajon most ezt jól csinálom, nem látta-e meg valaki ha véletlenül nem ...stb., egymást is beköpik és figyelik és kiközösítenek ha hibázol, mert nem gondolják, hogy véletlenül is lehet, szóval nincs hiábázás, durván perfekcionisták.

Mitchi mindig mondja, itt Európában végre szabad ember lett, az angolok kedvesek, harmad annyit kell dolgozni ugyanannyi pénzért mint Japánban és még megis köszönik, hálásak az angolok érte. Ezt én is megerősítem az angolok tényleg Gentlemanok mint munkáltatók és halvérűek, lustik, nem viszik túlzásba a munkát. Nekem is megérte kijönni, 100 szor jobb egy angolnak dolgozni mint egy magyarnak, kedvesek, hálásak, nem tapossák ki a beled, fizu se rossz.

Ezt egy japán fan írta, tudd, hogy óriási szerelmem Japán, míg Mitchiót nem ismertem meg én is “álmodoztam” az országról. Most is gyönyörűnek látom, szeretem, de megelégszem azzal, hogy max. turistaként fogok kimenni, élni már nem vágyom oda.

Ja és Michi állandóan azon is stresszelt, hogynehogy elhagyja véletlenül vagy kiessen a táskájából a zsebkendője, mert nagyon durván tudnak nézni, óriási hiba nekik.

Meg nagyon durván tudnak könyökölni, ha gaijin vagy még turistént is itt Europában, nemhogy otthon Japánban.

Csehországban voltunk egy 5 csillagos hotelben munka miatt, az osztrák kollégám reggeli után mérgelődött, hogy egy japán nő levegőnek nézte a svédasztalnál, úgy belekönyökölt az oldalába, hogy csak na.

Szóval tényleg igaz, nem mende-monda.

Jelenleg a hiraganákkal küzdök.

Kölünben szeretem az ottani filmeket, a szusit, a nihonsut, a karatét és a szamuráj történeteket.