Normális, ha ilyen beállítottságú vagyok ismerkedés terén?

Sziasztok, megpróbálom röviden összefoglalni, bár még így sem lesz túl rövid.

Előzmény:

18 éves fiú vagyok, még soha nem volt barátnőm, bármennyire is fura ezt olvasni.

Mindig is túlsúlyos voltam, 0 önbizalommal. Szinte semmi önbizalmam nem volt, mert általános iskolában szó szerint kiverték belőlem azt a kicsit is, ami volt. Maradjunk annyiban, hogy nem szereti a többi gyerek ha valaki kövér és mellé jól tanul, de ezt máig nem értem miért volt probléma, talán szimplán csak irigyek voltak. Ebből adódóan mivel semennyi önbizalmam nem volt + kövér voltam, így nem is próbálkoztam senkinél sem mert teljesen feleslegesnek éreztem.

Meg kezdődött a középiskola, új lappal kezdhettem aminek nagyon örültem 4 éve, viszont itt sem változott a dolog. Nem bántott senki sem, viszont sajnos magammal vittem a túlsúlyt is (haha :D), a rengeteg bullying miatt lévő 0 önbizalmamat és emiatt szintén nem mertem kezdeményezni senkinél sem.

2020. november. 21 (ez a dátum örökre megfog bennem maradni) elhatároztam, hogy leginkább magam miatt elkezdek életmódot váltani. 9 hónap alatt ledobtam 35kgot, eltűnt a túlsúly és az utóbbi időben kezdem érezni azt, hogy végre kezdem azt a formát elérni, ahová szeretnék eljutni.

Sportos lettem, izmos lettem, azt érzem végre, hogy megjött az önbizalmam és bátran próbálkozok bárkinél, viszont ezzel sem tudok azonosulni.

Családi összejöveteleken is megkapom azt, hogy miért nincs már barátnőm? Pedig ők nem is sejtik, hogy milyen nehéz is ilyen esetben bárkinél is kezdeményezni úgy, hogy 18 éven át nem hittem magamban ilyen téren és csak most lett egy kevés önbizalmam..

Előzmény vége, jöjjön a rendes sztori:

Mint írtam, nem volt barátnőm még, amit bánok is kicsit, meg valójában nem is. Haverok közül már mindenkinek van valaki, kivéve nekem és ez nekik is feltűnt. Már szó is volt róla, hogy miért nem kezdek el beszélgetni valakivel mivel így, hogy lefogytam és jól nézek ki szinte 100% hogy találok valakit. Viszont nekem épp ezzel van a problémám... Nem találni szeretnék valakit, hanem várni arra az adott személyre. Ők tipikusan azok a fajták, akik beszélgetnek egyszerre 5 lánnyal, mert úgy vannak vele, hogyha nem jön össze az egyik akkor ott van még mindig 4 aki közül lehet válogatni hátha összejön.. Én ezzel nem tudok azonosulni.

Utóbbi 2 hónapban próbáltam beszélgetni lányokkal, több kevesebb sikerrel, de valójában rajöttem, hogy nekem ilyen áron nem kell inkább senki sem. Én inkább kivárom az alkalmat és akkor lépek, ha valaki tényleg olyan jön akivel komolyan lehet valami és nem csak úgy hogy 3 hetes írkálás után gyorsan összejövök vele..

Szerintük túl normális vagyok és így soha nem fog összejönni senki sem, mert nem fog az ölembe hullani a lehetőség csak úgy.

Valamilyen szinten nekik is igazat kell adnom, mert ha nem ismekerkedek akkor tényleg elég csekély az esély arra, hogy csak úgy az ölembe hulljon valaki, de valahogy nekem ez a "gyorsan írjunk rá valakire, mert képek alapján jól néz ki" módszer nem jön át sehogy sem, pedig adtam neki esélyt.

Velem van a probléma és túl naiv vagyok ilyen téren? Tényleg a mai világban ha szeretne valakit az ember akkor ennyire rámenősnek kell lenni?

U.i.: Igen, próbálkoztam az utóbbi 2 hónapban mint fentebb is írtam. Ehhez nagyon nagy erő kellett hogy bárkire is rá merjek írni vagy beszélgetni, ez nekem egy nagy mérföldkő, hiába másnak ez alap dolog..

U.i.: Bocsi, ha kicsit összeszedetlen lett az egész, de elég nehéz megfogalmazni ezt normálisan úgy, hogy érthető legyen.