Mièrt nyugtat meg?Mièrt nem vagyok mellette zaklatot?

Nemrègiben meghalt a hugom. Nagyon el voltam kenődve. Nem jàrtam sehova, nem beszèltem senkivel. Nem akartam semmit, csak egyedül lenni. Mindenki csak azt mondta hogy sajnàlja.hogy hogy vagyok. Ès ez nem èrdekelt. Nem akartam az emberek szemèben a sajnàlatot làtni. Egyik nap eljött egy osztàlytàrsam. Nem akartam vele beszèlni de anyum kiküldött hozzà, így kimentem hozzà. Azt hittem ugyan az lesz mint a többiek.Amikor kimentem, beszèlgettünk nèhàny sort. Majd megkèrdezte nincs e kedvem elmenni valahova. Elsőre nemet mondtam, de vissza kèrdezett, hogy a vilàg vègère se? Aztàn vègül ràbeszèlt. Beültünk a kocsiba, megkèrdezte, hogy hova akarok menni. Termèszetesen nem tudtam, ès elindultunk a vak vilàgba. Nem beszèltünk az úton. csak mentünk. Adott egy napszemüveget. Olyan nyugodt volt minden.Bèkès.Elgondolkodtató... Vègül Gyulàn kötöttünk ki.Elmentünk enni, ès ott màr beszèlgettünk. beszèlgetès közben, olyan volt, mintha tudnà hogy mit èrzek. Megfogalmazta azt, amit èn nem tudtam elmondani.Az èrzèsemet, a gondolataimat. Mintha àtlàtna rajtam. Nagyon meglepett. Mindig az gondoltam róla, hogy egy flúgos, aki az osztàly közèppontjàban van. Aki mindenkivel jóban akar lenni. Amikor beszèlgettünk egy komoly, őszinte, megnyílt emberrel talàljoztam volna. Megbeszèltük, hogy talàlkozunk, de nem tudom hogy elmenjek e... Eggyik rèszem úgy èrzem, hogy menne, a màsik rèszem pedig azt, hogy ne menjek, mert nem fair, nem korrekt. Szerintetek mit kellene tennem?