Lányok, hölgyeim, asszonyok, egy kis mókára kit invitálhatok meg?

Te, ki ezeket a sorokat olvasod, lehet szívesen felszálnál vaskos limbó-hintóm jól befűtött ülésére, mely garantáltan az egekig repít. A hintó gazdája legény ám a gáton, merész, mint egy ifjú tigris, erős, mint nagyapám szilvapálinkája, de tud ám olyan szívet olvasztóan turbékolni is, mint egy gerle a tavasz delelőjén. Az is említendő őróla, hogy magas, mint a Kékestető, hasa kockás, mint jóanyám abrosza, karja, mint a Toldi Miklósé, egyszóval szép szál 26 esztendős ifjú férfiú.

A jegyeket olcsón adom, vidámparkom tárva nyitva áll minden fehérnép előtt, ki már nem gyermeteg, de még nem is ráncokkal tarkított öreganyó.

Sajnos örökjegyet nem árulok, parkom csak múló kalandokat kínál a tisztelt betérőnek, amiket viszont soha el nem fognak feledni. A park gazdája ugyanis nem csak méretes és fürge hintójáról, hanem arról is hetedhét országban híres, hogy úgy pörög a nyelve, mint nagyanyám motollája.

Na, hölgyeim, azt hiszem ennél jobb ajánlatot ritkán kaptok ilyen ajánlatot, ugye?

Szépen, sorban állva sorakozzatok hát a kapum előtt! Nem cibálni egymás haját, topánkátokkal nem taposni a másikat, mert mérges lesz ám a gazda, és akkor nem jut a jól!

A parkot ezennel tehát ünnepélyesen megnyitom!