Nem megy a vezetés. Mit tegyek?

Szia!

Természetesen vannak tehetségesebb, és kevésbé tehetséges sofőrök, van olyan, aki szinte egyből érzi az autó kezelését, és van, aki nehezebben.

Az viszont semmiképpen nem segít, ha te már ahogy beszállsz az autóba, azon feszengsz, hogy "jaj de béna vagyok, úgysem fog menni". Nézz körül. Mennyi idiótának van jogosítványa? Borzalmasan soknak, és garantálom, hogy nagyon sokan egyáltalán nem tudnak nálad jobban vezetni, mégis ott a jogsi a zsebükben.

Nyilván látatlanban nem tudom megmondani, mekkora a baj.

Annyit tudok mondani, hogy a 28 éves nő főnökömnek is nagyon nehéz volt a vizsga, nemrég tette le, borzalmas oktatói is voltak, és elég tehetségtelen. Már megsajnáltam, és néha én vittem el kicsit gyakorolni az oktatás alatt félreeső parkolókba, hát...

Annyit mondok, hogy amikor azt mondtam, hogy most akkor 90 fokban álljunk be hátra jobbra a parkolóba, nem tudta, merre kellene forgatni a kormányt, hogy tolatva jobbra menjen az autó. Ez pontosan az, ami megkülönböztet egy tehetséges sofőrt egy tehetségtelentől.

Viszont már neki is van jogsija, kicsit sikerült meghoznom az önbizalmát azzal, hogy én is elvittem vezetni, megtanítottam rendesen parkolni, még bizonyos forgalmi szitukat is megpróbáltunk szimulálni, aztán szereztünk neki egy jobb oktatót, aki végül átvitte. Kicsit az önbizalma is megnőtt, lassan vezet, de ez így van rendjén, egyáltalán nem mondanám pár hónap rutinszerzés után borzalmas sofőrnek. Nem is nagyon jó, de nem is nagyon rossz.

Neked is menni fog, csak ne így állj hozzá. Ne kapkodj, inkább legyél lassú, mint átgondolatlan, és az autó kezelése legyen magától értetődő.

Ha van barátod/férjed akinek van kocsija, vagy anyud-apud kérd meg, hogy vigyen el kicsit gyakorolni valahova, főleg ha manuális váltós az autótok. Legalább azt érd el, ha még nem sikerült, hogy az autó kezelése, a váltás, kuplungozás, fékezés, indulás mind gondolkodás nélkül menjen. Utána jobban tudsz figyelni a forgalmi szituációkra. :)

Én nem értem mire fel eza nagy idegeskedés.

AMikor én tanultam meg vizsgáztam és olyan örömmel mentem és akartam mint egy gyerek amikor beengedik a játszó házba.

Sose voltam ideges , inkább nyugodt voltam hogy na nem sokára autót vezethetek. Ez engem feldobott inkább.

Pedig nem mondhatom hogy egy finom úri ember volt az oktatóm, úgy lehülyézett ha valamit hibázott az ember hogy csak füstölt.

De nem keseredtem el , röhögtünk rajta csak.

Amikor teherautóval vezettünk, ketten mentünk és váltva gyakoroltunk.

Amikor vége lett az órának, egymáson röhögtünk annyira hogy el is estem .

Ma meg minden gyerek depressziós, mert megkell tanulni valamit.

#4

Nem mindenkinek olyan nagy vágya az autóvezetés. Vannak, akiket egyáltalán nem érdekel. Mi ebben annyira furcsa? Nyilván én is le akartam tudni minél hamarabb, mert autókon nőttem fel, azóta van is mindig valami öreg hobbi sportkocsim amit bütykölök és hajtok. Nem mindenkit érdekel ez a téma, nekik a jogsi egy kötelező rossz, nem egy kötelező jó dolog.

#3:

Amikor hibázol, akkor próbáld meggátolni magadban az idegeskedést. Ez már kezd átcsapni pszichológiába, de végülis pontosan erről van szó: tudd le magadban. Igen, most hibáztál egyet, de nincs vége, a többi még lehet hibátlan. Hibázni még gyakorlott sofőrök is szoktak. Én is, pedig nem most kezdtem. Ne idegesítsd fel rajta magad. Tudom, könnyebb mondani, mint csinálni, de én is emlékszem még az oktatásra, nekem is igyekeznem kellett egy-egy hiba után nem elkezdeni kapkodni, de csak sikerült.

Menni fog, állj hozzá így, gondolj arra, hogy milyen jó lesz ha meglesz a kis rózsaszín kártya. :)

(#1 vagyok)

Ha nem vágya az autó vezetés akkor mit görcsöl rajta meg sír itt?

Kösz a lepontozást, az is olyan gyökér biztos.

Akkor most elmondom a történetemet!

32 éves nő vagyok. Teljesen 0-ról kezdtem.

Az elején lassan haladtunk. Heti 2-3×50 percet mentem. Kb. a 25. óránál váltottunk gyorsabb tempóra. Heti 4-5×50 perc. A fejlődésem látványos volt ezután. Most pár nappal a vizsga előtt a vezetéseimen látszik a tudat alatti izgalom. Ma nem úgy vezettem ahogy szoktam.

Azért kezdtem el a jogsit, hogy a nyugdíjas szüleimet segítsem.

Én naív azt gondoltam apa majd segít a jogsi után.

Sajnos apukámnál hasnyálmirigy rákot diagnoztizáltak. Ma derült ki. Így még jobban szükség van a jogsira, mert nem vezethet már, anyukám meg nemtud.

Eleve úgy indultam hogy nekem a 60 óra a minimum.

Kb a 95. lesz a keddi vizsga. Nem tudok mit csinálni, minden óra kellett úgyérzem. Az oktatóm remek ember. Nem húz le.

Így legalább némi rutinom lesz, mert sajnos egyedül kell kezdettől fogva vezetnem apukám kocsiját.

Ez van.

Ne add fel.

8-as vagyok! Persze, nem vagy kevesebb semmivel.

Nem lesz beleírva a jogsiba, hogy hány órát vettél.

Nyugi!

A drukkolást köszönöm.

Muszáj sikerülnie. Volt egy vágyam az elején, mikor elkezdtem vezetni, méghozzá az, hogy én tanulóautót vezetve szembe menjek apukámmal egy kereszteződésben például.

Ez már sajna valószínüleg nem teljesül, azért remélem legalább láthatja még, hogy hogy vezetek. 😏