Jobban szeretitek a gyenge autókat?

Én szeretem az erős autókat. Jelenleg itthon élek még 22 évesen és bár magamat tartom el, úgy gondolom, ha beüt valami a kotla német csodán, amire el kell költsem a havi fizetésemet, hát ez van, kaját azért kapok itthon. Most akarok erős autót, amíg szeretek vezetni, vonzanak ezek a dolgok, mert lehet, hogy egész életemben egy csöves munkás leszek, és nem tehetem majd meg azt, hogy a gyermekem szájából veszem el azt a pénzt, amit elvisz az autó. Ezért tartok most szép, erős, drága DE racionálisnak nem mondható német prémium autót.

Majd 40-50 évesen ráérek venni toyotát meg suzukit.

Én jobban szeretem. Az 1.2 cliommal még sosem mérték be, de a céges 2.0 dizellel már 3x.

Plusz fontartani is olcsóbb, komplett felújított motor szereléssel 4 éve 500 000 forint volt benne.

Eddig két saját autóm volt. Mind a kettő 1,3 tonna körüli tömegű és mindkettő nekem megfelelt. Az első 101Le-s, 240Nm nyomatékkal. A mostani 160Le, 350Nm nyomatékkal.

Tisztában vagyok vele, hogy egyik sem izomautó. De nekem megfeleltek, soha nem éreztem őket olyan lomhának, hogy még a kamionok is letolnának az útról.

Vezettem viszonylag sok céges autót is. Volt köztünk kis 1.4-es 90Le-s szívó benzines is jó nagy kombiban. Ezek eleinte furcsák voltak, de hozzájuk lehetett szokni.

Olyam autót szeretek amivel lehet dinamikusan haladni. Nem kell a világ összes lova, felesleges.

Voltak erősebb autóim nagyon szerettem őket, de már csak maximum hobbynak vennék egy benzin temetőt.