Aki félt a vezetéstől, az mitől félt? Hogyan sikerült leküzdeni a félelmet?

17 éves korom óta van jogosítványom, sosem féltem a vezetéstől, sőt, élveztem a vezetést. Budapesten vezettem tartósan bérelt autót, vagy carsharinget használtam. Aztán 22 évesen úgy adta a sors, hogy vissza kellett költöznöm az édesanyámhoz, aki jól belém verte a vezetéstől való a félelmet... Úgy kezelt, mintha egy fogyatékos hülyegyerek lennék, látványosan kimutatta a halálfélelmét amikor mellettem ült, pedig sosem adtam rá okot, fiatal nő vagyok, nem száguldozom.

Már jó előre szólt, hogy majd álljak meg a piros lámpánál, meg ilyen totál egyértelmű dolgokra figyelmeztetett, amit már egy óvodás is tud.

Szépen lassan elhittem, hogy tényleg olyan béna vagyok, mint amilyennek anyám hisz, na, ekkor kezdtem el félni. Vagyis inkább úgy mondom hogy szorongok egy "kicsit", mielőtt autóba ülök, pedig sosem volt balesetem, még egy apró koccanás sem.

En az elejen feltem. Szerettem nagyon vezetni mar a tanulas alatt is, de annyira ijeszto volt a tudat, hogy nekem egyedul kell majd forgalomba mennem, tudva hogy mennyi baleset stb van naponta. Feltem hogy en is balesetet fogok okozni, nekem ez nem fog menni.

Azota napi szinten vezetek, halistennek mar egy cseppet sem felek, es balesetet sem okoztam soha :)

Én nem azt mondom, hogy féltem, csak valahogy elképzelni nem tudtam, hogyan fogok egy autót biztonsággal kezelni. Mondjuk én sok ilyen dologgal vagyok így az életben, hogy elképzelni nem tudom, hogy kell csinálni.

Aztán megtanultam és most már csak pont annyira vezetek rosszul mint az átlag közlekedők.