Hogyan enyhíthetnék a vezetéssel kapcsolatos félelmeimen, és oszlathatnám el a valószínűleg csak beképzelt korlátaimat?

Mivel félsz vezetni, így nincs gyakorlatod, tehát igazolod önmagadat, vagyis jogos(-nak tűnik) a félelmed.

Ez így igazi 22-es csapdája.

Bármennyire is ágálsz az ellen a válasz ellen, hogy "fuss neki és csináld" csak ez az egyetlen járható megoldás.

Senki sem fogja helyetted megtanulni/megoldani az elméleti és a gyakorlati feladatokat.

Nem áltatlak, hogy minden elsőre fog menni.

Biztos lesz jó pár baki, de azokból is csak okulhatsz.

Jah' és minél tovább riogatod magad, annál több félelmet kreálsz gondolatban.

Igen, sokszor le fogsz fulladni, és csinálsz majd hülyeségeket, mindenkivel előfordul. Csak ezért nem kell félned a vezetéstől.

Én is le szoktam fulladni néha, pl amikor hirtelen Tök random elsőbbséget adnak vhol ahol nem kéne, és assetom mi van, hirtelen leugrok a kuplungról és nyekk :) összemosolygunk és megyek tovább.

Nekem azt mondták a suliban, hogy sokan csinálják azt, hogy lerakják automatára a jogsit, vezetgetik egy-másfél évig az automatás autót, ami esetleg van a családban - és utána mennek vissza különbözeti oktatásra és vizsgára, hogy meglegyen a "rendes" jogsi, mert akkor már mindent tudnak kb, megvan a rutin, és tényleg csak a váltó használatát kell elsajátítani.

Ez is egy opció lehet, és akkor egy hiba/para lehetőséget már kiiktattál. :)

Egyébként átérzem, én is 30 felett vagyok és csak most szedtem össze magam, hogy belevágjak. És szerintem ha létezik Murphy, rajtam röhög, mert mire rászántam magam és beiratkoztam, jött a katás-benzines balhé (ergo csomó oktató otthagyta az egészet, akit kinéztem, az is), mikor végül vezetni kezdtem, akkor meg letoltunk néhány órát a tanpályán, és az első(!) forgalomban töltött órám után - ettől függetlenül, máshol - olyan balesetem, sérülésem lett, hogy hónapokra kiestem az egészből. Mostanában kezdtem újra, kb megint a nulláról.

Szóval vagy Murphy utál, vagy a sors kalimpál kézzel-lábbal, hogy nem való nekem a jogsi. :'D

De hiszed vagy sem, tényleg jó motiváció az, hogy elkezded és csinálod. Az elméleti rész meg az elsősegély nem nagy cucc, azt simán megcsinálod, ha van legalább annyi eszed, mint egy marék lepkének, a gyakorlat a húzósabb - de nekem pl. tök jó motiváció, hogy mire idáig eljutottam, beleöltem egy csomó pénzt. Ha feladnám, ha abbahagynám, ha jelnek venném a kényszerszünetet, akkor ezt mind kidobnám az ablakon, és hát százezrekről beszélünk, sajnálnám.

Meg nálam pl. úgy van, hogy elméletben értem a magyarázatokat, csak gyakorlatban nem megy. Volt olyan órám, ami után tök kiborultam, annyira alap dolgokat szúrtam el. Viszont a sok bénázás közt meg bekattant valami a pedálkezelésről pl, hogy jaaaaa, ez így is megy, na és a következő órám emiatt meg olyan volt, hogy majdnem élveztem.

Szóval ez egy folyamat. Nekem konkrétan meg is mondta az oktató, hogy túl sokat várok magamtól, itt nem szabad maximalistának lenni, ha mindig csak picit megy jobban, az már jó.

Még az jutott eszembe, hogy esetleg a direkt iskolaválasztással segíthetsz magadon. Vannak pl. női iskolák (nem csak nőknek) kifejezetten türelmesebb, vagy más módszerrel tanító oktatókkal. Ez is egy lehetőség lehet, ha olyat választasz, aki fel van készülve a "bénákra". Én pl direkt olyat kerestem, hogy velem ne kiabáljon meg ne mondja hogy micsináááász, mert a csernusmóditól csak begörcsölök és leblokkolok és még szarabb leszek, nálam ez nem működik. És annak ellenére, hogy ahogy írtam, más lett az oktatóm, mint amit kinéztem, szerencsém van vele. Remélem, így is marad. :)