Régen az ilyen f1-es autóknak mi biztosította a leszorító erőt?

A "szivar" autóknál aerodinamikai leszorítóerő nem volt, csak mechanikai. Húzta lefelé a nehézségi erő, azt' annyi.

A szárnyak a '60-as évek végén jelentek meg, de eleinte még nem sokat értek: a tervezők úgy gondolták, akkor működnek jól, ha a karosszériától távol, a zavartalan levegőben vannak, akkor ki tud alakulni körülöttük olyan áramlás, amire szükségük van, megfelelően fogják szolgálni a céljukat. Ezért eleinte hosszú, vékony rudakra ültették őket, amiknek köszönhetően a szárnyak össze-vissza libegtek, folyamatosan változtatva az állásszögüket és ezzel a leszorítóerejüket, majd néha le is törtek. 1970-ben a Lotus 72 forradalmasította a koncepciót többek között azzal, hogy itt már a szárnyakat nem utólag faragták rá a szivar alakú bódéra, hanem szerves részei voltak a karosszériának. Innentől számítjuk az aerodinamika áttörését.