Van itt olyan, aki letette a jogosítványt, de egyáltalán nem vezet és nem is akar? Nem piszkálnak emiatt?

24 éves koromban szereztem (nő vagyok) könnyedén, a minimális óraszámban.

De már az első saját utamon halalfelelmem volt, aztán a másodikon és a tobbediken is.

Ezt tetézte egy bunkó BMW-s, aki 200-zal majdnem elsodort.

Azóta rühellem a vezetést, szerencsére a férjem imád vezetni. Én szerencsétlennek és maflanak érzem magam ebben a műfajban sajnos, és ez nagy szívfajdalmam, mert nem ezért szereztem meg.

Másik oka, hogy utalok vezetni, hogy itt Budapesten autó autó hátán, centizgetik egymást a szűk utcákban, és ettől ideges leszek utaskent is.

Úgyhogy maradok a biciklinel és a BKV - nál.

Én busszal vagyok így. Egy ideig csináltam, kösz, többet nem. Vezetni szeretek, de az utasok úgy elvették tőle a kedvem, meg a 'kedves' kollégák, diszpécserek, stb, hogy otthagytam.

Elsőnek: igen, fél lábbal a böriben, ez ránk hatványozottan igaz. Más fa**ságát folyton kivédeni. Aztán elég, ha egy szekundumra kihagysz, és van egy eseményed, mész a lecsóba.

Autót persze napi szinten vezetek ezután is.

Jelen!

Eleve nem akartam megcsinálni, de szüleim addig rágták a fülem, hogy "kell a papír", hogy beadtam a derekam, elsőre sikerült minden a minimál óraszámmal. Utána nem sokkal egyszer vezettem (segítettem hazavinni városon belül egy autót), azóta nem.

Sőt, azóta utasként is kevésbé szeretek autóba ülni. Egyszerűen nekem a jogsiszerzés életem csalódása volt ilyen téren, szembesültem vele hogy 0 követelménnyel átengednek boldog-boldogtalant, azóta félek az utakon.

Szerencsére előtte se különösebben szerettem autókázni, így nem ért nagy veszteség.

Szüleim piszkálnak azóta is, a párom és a barátaim nem, ők elfogadóak.

26N

Hat sokkalta ertelmesebb mint amikor valaki megveszi az autot majd nem teszi le a jogsit.

Arról nem is beszelve, hogy ha leteszed a jogsit de nem vezetsz s kesobb egy olyan elethelyzet lesz hogy vezetned kell akkor teljesen legalisan segithet ujramegtanulni e gy szulo