Sulit szeretnék váltani nem tudom, hogy megérné-e?

Nehéz helyzet...

Valamennyire hasonló helyzetben voltam én is gimnázium alatt, leírom az én "történetem" - lehet kicsit hosszú lesz, de talán tanulságos. Képzőművészeti gimibe akartam menni, a felvételim eszméletlen jól sikerült, ideiglenes listán első helyre is kerültem, anyum viszont megtiltotta, hogy oda menjek (azt csak második helyen jelölhettem csak meg), az első helyen egy gimi nyelvi előkészítő, humán tagozata volt, így oda kerültem. Anyum azt akarta mindenáron, hogy tolmács vagy légiutaskísérő legyek és bejárjam a világot - gondolom ez a saját, be nem teljesült vágya, tekintve hogy nekem gyomorgörcsöm van, ha tömeg előtt kell beszélnem, légiutaskísérő pedig különböző okokból eleve nem lehetnék, de ezt akkor még nem tudhatta. Lényeg a lényegben: nem humán beállítottságú vagyok, osztálytársaim persze azok voltak, így nem tudtam beilleszkedni, utáltam a közösséget, utáltam az órákat - mivel emelt számban tanultam a magyart + törit, amit mindig is gyűlöltem. Idegileg kikészültem a harmadik évemre, viszont addigra kiderült, hogy amúgy az infóhóz, matekhoz és fizikához elég jól értek. Édesanyám persze nyomott tovább, hogy maradjak a városban, ott menjek nyelv szakra az egyetemre és legyek tolmács, de végre a sarkamra álltam és megmondtam hogy nem, felmegyek Budapestre tanulni és fizikus leszek. Hetekig veszekedtünk, azóta már letettem a fizikus BSc-met, most csinálom az MSc-t. Azzal pedig, amit gimiben tanultam, azóta sem kezdtem az égvilágon semmit...

Lényeg a lényegben... nem tudhatod, hogy hová sodor az élet, és mi lesz később. Lehet nekem is ott kellett volna hagynom, vagy legalább osztályt váltanom, de összességében boldog vagyok, mert végül megtaláltam azt ami érdekel és amit szívesen csinálok. Viszont gimnázium alatt amit mentálisan megéltem, azt nem szívesen élném újra át. Szóval azt tudnám tanácsolni, hogy gondold át, mi érdekel téged pontosan, hová szeretnél menni, mivel szeretnél foglalkozni. Lehet, hogy egy év múlva már teljesen másképpen állsz hozzá, ezt előre nem lehet tudni. De ha most nem érzed magad jól ott, ahol vagy, vagy úgy érzed, a jelenlegi iskola nem lendít előre, akkor a helyedben ezt megpróbálnám a szüleiddel megbeszélni, közösen kitalálni valamit - és tudom mennyire nehéz ez, hiszen engem is majdnem betereltek egy általam gyűlölt vonalba. Ezt semmiféleképpen ne engedd, hiszen neked kell a jövődet megélned, nem pedig nekik.