Ha úgy gondolom, pályát tévesztettem, akkor sose lesz rendben az életem?

Sajnos én csak az egyetem 5 éve után jöttem rá, hogy bizony jobb lett volna más pályára mennem, vagy legalább megpróbálnom. Gimiben biztos voltam az irányban, az egyetemen nem mindig szerettem a szakom, de összességében véve láttam benne értelmet, szorgalmas voltam. Most, hogy nemsokára végzek, most meg el vagyok keseredve és szomorú vagyok, mert bánom, hogy nem mentem más szakra. Egész egyszerűen más kezdett el érdekelni, már más dolgokat tartok értékesnek, mint akkor tini koromban. Ehhez még hozzájárul, hogy a munkahelyek, amik közül választhatnék a diplomámmal, már nem nagyon tudnak felvillanyozni. Ha azokat csinálnám, akkor szerintem csak azért tenném, hogy csináljak valamit és legyen valami tapasztalatom és legyen haszna annak, amit tanultam.

Persze az általános iskolás és gimnáziumi tanulmányaim alatt a tanáraimnak is szerepe volt benne, hogy ilyen irányban indultam, de ez részletkérdés.

Én most akkor sosem leszek igazán olyan boldog, mint az, aki jól választott?

Egyébként sincs szinte semmi okom az örömre, de komolyan nincsen, így meg végképp.

A pályamódosításnak nem sok esélyét látom, mert az állami félévek nagy részét sajnos elhasználtam. Az OKJ képzések közül nagyon kevés van, ami esetleg érdekelne és különben is, azokat is megváltoztatták, azt hiszem most már hosszabb ideig kell tanulni. Az önköltséges egyetem meg azt hiszem luxus lenne, mert még nincs munkatapasztalatom, csak minimális, azért valamikor dolgozni is kell. Én örülnék a legjobban, ha lenne, de az egyetemen sose tudtam volna dolgozni az órarendem miatt és amúgy is, máshogy alakult. Sok minden közrejátszott ebben is. A másik meg, hogy mivel én már 20 és 30 közötti vagyok, ezért lehet túl öregnek számítanék, mire elvégeznék egy másik szakot. Pontosabban, 24 éves vagyok és ha mondjuk most azonnal elkezdenék egy másik szakot,ami tegyük fel 3 éves, akkor lennék a végzéskor 27 éves, de mivel sok szak főleg mesterképzéssel ér valamit, ezért ha mondjuk hozzáteszek 2-3 évet, akkor már 30 éves lennék. A korom alapján nem lennék öreg, de ez csak a lehető legfiatalabb kor, hisz rögtön tuti nem kezdenék másik diplomát, ha később kezdem, akkor nyilván még idősebb leszek, mire elvégzem. Dolgozni meg ugyebár sok szak mellett nem lehet, főleg nem azok mellett, amik valóban érnek is valamit. Ebből viszont az következik, hogy előtte évekig dolgoznom kellene, a pénz és a tapasztalat miatt is. A másik meg, hogy lehet szégyellném is, hogy én még ebben a korban tanulok és nem dolgozok állandóan, mint a normális felnőtt emberek.

Ha mondjuk egy képzés van levelezőn és mellette lehet pénzt keresni, az talán a jobbik eset, de egyébként szerintem sok szak csak nappalin van, főleg amiket szívesen végigcsinálnék. Vagy ha nem nappali, akkor is olyan, hogy azzal meg elhelyezkedni nem lehet annyi idő alatt.

Tehát úgy érzem, elpazaroltam 5 támogatott évemet, más opciókat is számításba kellett volna venni, nemcsak ugyanabba az irányba kellett volna érdeklődni 10 éven keresztül. Most viszont már lemaradtam és elszúrtam. Nyilván, akik szeretnek, szüleim és párom, azok azt mondják, nem döntöttem rosszul, okos vagyok én, lehet majd jó munkám, de én ettől még, hogy ők így látják, nem vagyok boldog.

Az szintén megnehezíti, hogy akiket kívülállókat eddig kérdeztem, valakik azt mondják, hogy bizony lemaradtam már az ilyesmi karrierújításokról, meg annyi nehézséggel jár, meg miből is fizetném, meg nem ebben a korban kell és azért egy szak igencsak nehéz tud lenni, valakik meg azt mondják, hogy nem kell feladni az álmaimat és nincs abban semmi, ha idősebb vagyok és nem csak én járok így, hogy felnőtt fejjel gondolja meg magát, neki is vannak idősebb csoporttársai. Egyáltalán kinek van igaza ebben?

Most mindig hiányérzetem lesz? Azért fogok dolgozni egész életembe, mert muszáj, de amúgy megbántam?

Vagy egy megbánt pályaválasztás ellenére lehetek boldog, ha a magánéletem rendben van és vannak hobbijaim?

Vagy kezdjek új képzést idősebb koromban szórakozásból, mint néhányan? Esetemben nem látnám értelmét, de azért tisztelem azokat, akik megteszik és szerintem ez szép dolog.

[link]

[link]