Csak én hagynék fel a tanulással addig, amíg tart a járvány?

Egyre jobban abba az irányba hajlok, hogy félbe hagyom a tanulmányaimat. Nem vagyok rá büszke, mert ez lesz a második tanévem, amit a kukába dobok ki, de egyszerűen nem tudom tovább ezt csinálni. Sokan mondják nekem, hogy biztos marha jó digitális oktatásban részt venni, de ezt csak akkor tudja meg az ember valójában, ha saját maga is egy diák ebben a rendszerben. Nem szeretek már ebbe az iskolába járni, minden tanár informatikailag analfabéta (de személyesen is voltak gondok köztünk), semmi tiszteletet nem mutatnak a diákok irányába, rendszertelenül teszik a dolgukat a Classroom-ban, élő órán sokszor egy kukkot nem értünk a tanórából, mert pocsék nettel jönnek fel. A nevetséges, ovis grafikájú virtuális dolgozatokhoz sincs türelmem. Már nem érdekel az se amit tanulok (logisztika), minden feladott munka egy kínszenvedés nekem és egyáltalán nem köt le. Én is vétettem hibákat, ami az iskolai kapcsolatokat, tevékenységeket illeti, és talán ott vétettem a legnagyobb hibát, hogy nem mentem elsőre esti tagozatra, meg túl nagy hangsúlyt fektettem a "diákfíling" keresésére. Rá kellett döbbennem, hogy én azt soha nem fogom már megtalálni. Úgy érzem, mindennek a járvány az oka, az elmúlt 14 évben még sose éreztem ekkora nyűgnek az iskolát. Pedig régebben sokkal több feladatot és tanulnivalót adtak fel, amikor még elemi iskolákba jártam. Természetesen simán el tudom azt is képzelni, hogy másnak (aki akár nehezebb dolgokat is tanul) megfelelő ez a digitális oktatás, nekem viszont nem megy, semmi kedvem hozzá. Azon gondolkoztam, hogy inkább pénzt gyűjtök addig az 1-2 tanév erejéig, ameddig vélhetően tartani fog még ez az egész járvány. Végülis van érettségim, egy szakmám, friss diákigazolványom, és a második félévről tudok majd szerezni igazolást. Diákmunkából is látok remek lehetőségeket, és a futárkodás is egyre inkább érdekel engem. Úgy érzem, rendbe kell tennem az életemet, és ehhez lehet, hogy 1-2 tanév felfüggesztése segíthetne leginkább. Pénzt szeretnék gyűjteni, szeretnék ismerkedni lányokkal, felkeresném a régi haverokat, el szeretném adni a nagyszüleimtől megörökölt házat, és szeretnék valahol messzi (de még országon belül) új életet kezdeni 1 éven belül akár. Egyre jobban érdekel, hogy esetleg bejárjam európát, de nem túristaként, hanem fuvarozóként. Meg szeretném valósítani a rajzfilmsorozatomat, és egy olyan kicsi házat, amihez hasonlókat a "Living Big In A Tiny House" nevű YouTube csatornán is szoktam látni. Rengeteg ötletem van, rengeteg tervem van és eddig ha valami mellett elköteleztem magam, idővel és kis segítséggel össze tudtam hozni az álmaim. Az oktatásban sose érzem magam sikeresnek, az élet más területein viszont többnyire igen. És én ezt a tendenciát szeretném folytatni. 1 hónapja vagyok 20 éves, tehát azért esedékes lenne kitalálnom, hogy milyen tanulmányok mellett kötelezem el magam, de egyszerűen időre van szükségem. Talán 21-22 évesen még nem késő valami mellett elköteleznem magam. De fene se tudja, ebben a közhangulatban úgy érzem, félre kell raknom a tanulás lehetőségét, mert nem érzem, hogy előrébb kerülnék vele, de azt igen, hogy vesztek az életidőmből. Kíváncsi lennék, hogy más hogyan látja ezt az egészet, vagy mit gondol a gondolatmenetemről. Esetleg más is kezdi elveszteni az elkötelezettségét? Vannak más terveitek, amiben nem szerepel (pontosabban nem szerepelhet) a tanulmányok űzése, és azok mellett a végsőkig kitartanátok?