Közèpsuliban milyen volt a matekkal való "kapcsolatod"? Mennyire szeretted,hanyas voltál belőle? Meg voltàl elègedve a teljesítmènyeddel?

Imádtam (sokakkal ellentétben nagyon jó tanárom is volt), és ötös voltam belőle. Annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy képes voltam 34 évesen nekiállni egy másoddiplomának ezen a területen. Mennyire voltam elégedett a teljesítményemmel? Hát nyilván szerettem volna tehetségesebb lenni, de fölösleges ilyeneken rugózni. A legjobbat próbálom kihozni azokból a képességeimből, amik megvannak.

Nagyon szeretem a matekot, gimis koromban versenyeket nyertem belőle, azóta már matematikus vagyok. A matekórák felemásak voltak, mert egyrészt nagyon szuper tanárom volt, és minden, amit tanultunk érdekelt. Másrészt viszont hiába voltam emelt matekos osztályban (mindenki emelt 5-ös érettségit írt), nekem így is lassú volt a tempó, és sokat unatkoztam. Kétes dicsőség, de 6 év alatt egyszer sem írtam meg a házimat, óra előtti szünetben másoltam le valaki végeredményeit.

Én is imádtam, matek szakra jártam. Versenyeztem is gyakran. Nem mindig voltam megelégedve magammal, volt,hogy egy-egy feladatom nem lett tökéletes, már ez zavart. A jegyeim persze jók voltak, mindenki más meg volt velem elégedve.

Még nem érettségiztem. Szerintem különösen jó tanárom nincs meg nem is volt korábban matekból, de nem tanítottak/ tanít rosszul. Kiskoromtól ment a matek, szeretem a logikus dolgokat. Ettől függetlenül nyelvi szakon vagyok, mert kell a nyelv. Ettől függetlenül nem készülök matekon menni tovább, nem gondolom, hogy egész életemben tudnék vele foglalkozni. Egyébként 5-ös vagyok belole

Ötös voltam belőle, nem akartam ezzel továbbtanulni de szerettem, élveztem hogy a sok elméleti, lexikális tudás között van egy olyan, ami kicsit átmozgatja az agyat, lehet gondolkozni, feladatokat megoldani. Meg voltam elégedve a teljesítményemmel teljesen, mehettem volna emelt érettségi felkészítőre is, de nem mentem, ezt kicsit bánom utólag, mert jól jöhetett volna.

Én középiskolában barátkoztam meg a matekkal. Általános iskolában olyan tanáraim voltak, akik úgy gondolkoztak, hogy a matekra születni kell, valaki vagy érti vagy nem, nem lehet megtanulni, ez egy adottság, aki nem érti az hülye hozzá és kész, felesleges próbálkozni stb. és igazából ennek megfelelően nem is tanítottak normálisan. Akkor sem voltak kimondottan rossz jegyeim matekból (ha jól emlékszem négyes voltam), de el voltam könyvelve humán beállítottságúnak, aki hülye a matekhoz, nem érti, sosem fogja megérteni stb. Így nem is szerettem a matekot, mert azt gondoltam, hogy jó akkor hülye vagyok hozzá, ez van, nem nekem való. Majd emelt matek tagozatos gimibe mentem (máig nem értem miért :D) és nagyon nehéz volt, sokat kellett tanulnom és gyakorolnom, mert egyértelműen voltak hiányosságaim és nehezebben értettem meg az anyagot, többet kellett foglalkoznom vele. Viszont nagyon jó tanárom volt, nagyon jól tanított, segített mindenkinek, szerette a munkáját és a tárgyat is, motivált stb., és nem én voltam a legjobb matekos, valóban nem volt klasszikus "matekos" gondolkodásom, de a gimiben megszerettem a matekot, megtanultam tanulni és használni. Négyes voltam belőle mindig, az érettségim ötös lett. Teljesen más irányba tanultam tovább, de így is örülök neki, hogy matekos voltam. Szerintem a tárgyi tudás mellett azt is megtanultam, hogy klisésen "a munka meghozza a gyümölcsét", hogy igenis képes vagyok elsajátítani dolgokat, fontos a precízség és pontosság, tanulni kell és lesz eredménye, de a logikus gondolkodás, a rendszerezés képessége, a koncentráció stb., szerintem ez mind összefügg a matek tanulással.

Matek szakos voltam. Elején kicsit szívtam, mert akkor jöttem rá, hogy vannak hiányosságaim, de aztán közel hibátlan központi érettségit írtam.